Mielőtt újrafogalmazta magát, postán lehetett DVD-ket kölcsönözni a Netflixtől. Tíz év alatt, 2009-re már százezer filmet kínált tízmillió előfizetőnek Amerika-szerte, a hagyományos videótékák pedig lehúzhatták a rolót. Míg akkortájt a futár csengetett a legújabb Will Smith-filmmel az ajtón, 2017-ben már a Netflix gyártja azt potom kilencvenmillió dollárért (Bright). Az idei Super Bowl, az amerikaifoci-döntő alatt jelentették be, hogy a meccs után azonnal elérhetővé teszik a The Cloverfield Paradox című új sci-fi horrort, melyet eredetileg a Paramount mutatott volna be a mozikban.
Néhány hete Natalie Portmannal hoztak ki egy szintén paramountos sci-fit, eközben A szolgálólány meséjével végignyerték a szezon legfontosabb díjait, a Stranger Things pedig seperc alatt valódi kultsorozattá vált szerethető gyerekkaraktereivel, misztikus hangulatával és egy nagy adag nyolcvanas évek időkapszulával a játékidőbe zárva.
A streamingszolgáltató 2015 óta gyárt és vásárol filmeket. Kettős stratégiát követ: kiszolgálja a kommersz filmek iránti igényeket, közben pedig hajt a szakmai elismerésekre is. Első saját gyártású filmje, a Beasts of No Nation súlyos, díjesélyes háborús dráma volt Idris Elbával, miközben Adam Sandlerrel kötött hosszú távú szerződést. Tavaly jól bevásárolt a Sundance filmfesztiválon, náluk kötött ki a zsűri nagydíjával jutalmazott mű is (I Don’t Feel at Home in This World Anymore), közben pedig a nagy stúdiók asztaláról lehulló morzsákra is lecsap, olyan filmekre, amelyeket a bukástól félve azok végül mégsem mutatnak be, és inkább lepasszolnák.
Noha azt gondolhatnánk, hogy ezzel mindenki jól jár, hiszen a filmeket végül láthatják a nézők, és a stúdiók sem buknak, a Netflixnek mégis sikerült gyors egymásutánban rálépnie mindenki tyúkszemére a szórakoztatóiparban. Sokan a film megmentőjének, mások az elpusztítójának tartják a vírusként növekedő céget: a cannes-i filmfesztivál közönsége például fújolt a Netflix-logó láttán a vetítéseken, jövőre pedig már ki is tiltották az óriás által gyártott filmeket a versenyprogramból.
A Netflix valójában kifogyhatatlan svédasztal. Vannak rajta időtlen klasszikusok, kategóriákra és műfajokra bontva az animék, horrorok, dokumentumfilmek és családi mozik, de stand-up comedyk és sorozatok is a legjobbaktól a futottak még kategóriáig. Évi nyolcmilliárdot tapsolnak el tartalomgyártásra, nem törődve növekvő, 20 milliárd dollárra rúgó adósságállományukkal, hiszen a részvényeik az egekben, az Icarus című dokumentumfilmmel pedig már meg is nyerték első Oscarjukat. A Netflix megállíthatatlan.
A szolgáltatás mindenütt elérhető, a cég szerint most éppen 118 millió előfizetőjük van. A dinamikus növekedés a széles sávú internet elterjedésének és nem utolsósorban a Netflix hatalmas étvágyának köszönhető. A szolgáltatás extrém módon felhasználóbarát és egyszerű, ráadásul elérhető böngészőből, okostévén, és applikációkon keresztül is lehet nézni telefonon vagy tableten, Linuxtól a Windows 10-ig, az Androidon és iOS-en át bárhogy. Semmit sem kell telepíteni hozzá, így a Netflixnek köszönhetően Magyarországon is lehet amerikai sorozatokat nézni már a premier másnapján. Nálunk egyébként döntő többségben a legfiatalabb korosztályok nézik, mivel a szinkronos tartalmak hiányt képeznek, a tartalmak zöméhez pedig a magyar felirat nem elérhető, csupán az angol, legalábbis egyelőre.
Az Okja című Netflix-film a 2017-es cannes-i filmfesztiválon
Fotós: Reuters
A hagyományos tévézésnek leáldozott: a híresen sokat tévéző Egyesült Államokban a tizen-huszonévesek televíziózással eltöltött óraszáma például majdhogynem a felére csökkent. A nagy tévétársaságok és hirdetők tehát vagy az idősebbekre koncentrálnak, vagy váltani kényszerülnek az online elérhető műsorok irányába. A tévék be is rágtak a Netflixre, hiszen a cégnek ráadásul nem kell betartatnia azokat a korhatárkarikás előírásokat, amelyeket a szabadon fogható nagy tévéknek kötelező, és míg bemutathatnak akármilyen meztelen, szókimondó vagy brutális tartalmat, semmilyen büntetést nem kell fizetniük érte, ráadásul az adást reklámok sem zavarják meg. Az Amerikai Tévéakadémia mégsem szólt bele, hogy a Netflix sorozatait Emmy-díjakra jelöljék, így kaszálhatott a Crown vagy A szolgálólány meséje.
A filmiparban mások a játékszabályok, amelyeket a gigacég szintén felborítani látszik. A Netflix üzleti modellje, hogy az a film, melyet ők gyártanak és terjesztenek, náluk legyen bemutatva, és ezzel párhuzamosan mehet a mozikban is. Hogy miért? Nagyon egyszerű: az Oscarra és a többi filmes díjra általában úgy lehet nevezni, ha a filmet moziban is bemutatták, így legalább egy olyan mozi mindenképpen kell, amelyik egy hétig vetíti a Netflix-filmeket. Tavaly így jelölhették díjakra például Angelina Jolie Kambodzsa-eposzát (First They Killed My Father) mint idegen nyelvű filmet, és ez a gyakorlat minden bizonnyal a legendás Martin Scorsese rendezőnek is fontos, aki éppen Robert De Niro, Al Pacino, Joe Pesci és Harvey Keitel főszereplésével forgatja 200 millió dollárba kerülő The Irishman című gengsztereposzát.
Azzal viszont, hogy legyártja a filmeket, és a forgalmazási jogokat is megveszi, elég sokaknak tör borsot az orra alá. Normális esetben először jön a mozipremier, ezt követően pedig legkorábban hetven-kilencven nap múlva kerülhet ki DVD-n, Blu-rayen, hogy a mozik és a forgalmazók is rendesen kaszálhassanak rajta. Míg itthon rágcsával-üdítővel mondjuk hatezer forint egy mozizás két főre, Londonban csak a jegy tizenhat font, Amerikában ugyanennyi dollár, míg egy teljes havi Netflix-előfizetés potom nyolc dollárba, azaz kevesebb mint 2500 forintba kerül. Szóval akkor egy mozis este negyven dollárért, vagy több száz nyolc dollárért? A Netflix idén nyolcvan saját gyártású filmet készül legyártani, ami irdatlan nagy szám, összehasonlításképpen a Warner harmincötöt, a 20th Century Fox huszonkettőt, a Universal húszat, a Paramount tizennyolcat, a Disney pedig tizenhatot.
A Netflix éppen ezért magasról tesz arra, hogy mit akar a filmipar. Megtehetik, hiszen 118 millió előfizetőt és 200 milliónál is több nézőt szórakoztatnak naponta. A piac átalakulóban van, hiába szívja a fogát Steven Spielberg, aki szerint az, ahogy a filmjeiket Oscar-kompatibilissé teszik az egyhetes mozis vetítésekkel, a rendszer megcsúfolása, hiszen ha valaki a tévés formátum mellett dönt, akkor maradjon is meg annál, és menjen az Emmy-díjra, azt osztják a tévéfilmeknek. Cannes-ban idén már tiltólistára tették a netflixes filmeket, de minden hiába: 2028-ra egy kutatás tanúsága szerint a Netflix előfizetőinek száma meghaladja a 262 milliót.
A szórakoztatóipar térképe ugyanúgy átrendeződik az internet által, mint a zeneiparé az online zenehallgatás óta, ha pedig egy üzlet ennyire beindul, akkor mások is szeretnének egy-egy szeletet a tortából. Erre a jövedelmező piacra hamarosan más cégek is belépnek: az Apple jövőre indul el saját streamingszolgáltatásával, közel egymilliárd dollárból gyártanak majd sorozatokat. A Disney is beszáll a buliba egy élő szereplős Star Wars-sorozattal, az Amazon pedig a napokban fizetett 250 milliót A Gyűrűk Ura tévés jogaiért, melyből sok évados szériát tervez.
Lehet vitatkozni azon, hogy kényelem ide, olcsóság oda, jobb-e kis képernyőn nézni például egy látványos sci-fit, vagy a mozivászon örök és pótolhatatlan.
Az viszont bizonyos, hogy egyetlen kattintásra lenni a legújabb filmektől kellemes érzés, és Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotását a Netflixnek hála a világon mindenütt látni fogják.
