Címke: esszé

Bizony, illik minden magára valamit is adó íróembernek írnia legalább egyszer a fenti címmel okos dolgokat, én sem akarok lemaradni.

A technikám igen egyszerű, de hatékony: amikor megunom az egyik könyvet, szépen leteszem, és elkezdem olvasni a másikat. Nagyon rafinált, ugye?

L. Simon László esszéiben a szemünk láttára talál rá élete értelmére: az otthon, a család és nemzete életébe illeszkedő honpolgár megélhető alakjának megformálására.

Teljesen lényegtelen, miről beszélnek a felnőttek. Az számít, hogyan beszélnek. A gesztusok. A tekintetek. A mondatok hangsúlya, lejtése, érzelmi hullámzása.

Az anyaság elsősorban derű, nem mámor, nem extázis, még csak nem is boldogság, hanem derű; szabad és feltétlen derű.

Kedves olvasó, ön jó helyen jár, ha meg szeretné érteni azt a furcsa kulturális egyveleget, ami körüllengi a húsvéti hagyományok átláthatatlan rendszerét.

A költő az Költő, a költő az státus, a költő lánglelkű, a költőnek mindent szabad, amit másnak nem.

Vannak szerzők, akik idegenkednek az ilyesmitől, vagy olyan is előfordul, hogy a hely vagy a közönség szelleme nem tesz lehetővé ilyen „elhajlást”.

Amikor a saját hangunkat halljuk, akkor tulajdonképpen egy agyi jelenség esete forog fenn.