Locsolkodás és feltámadás? Bárány és tojás? Katolicizmus és népi hitvilág? Kedves olvasó, ön jó helyen jár, ha meg szeretné érteni azt a furcsa kulturális egyveleget, ami körüllengi a húsvéti hagyományok átláthatatlan rendszerét.
Az a bizonyos vérző ember, az a bizonyos ábrázolás, mely oly sok húsz év alatti hívőt elriaszt, egy mindnyájunk számára evidens, ám megfejteni és főképpen megvallani való titok. A titok nyitjához való kulcsot pedig a következő tény adja meg: a kereszthalál értelme nem a kereszthalál. Hanem a föltámadás. A szenvedés nem önmagáért való, hanem a megismerésért. Az Útonból ismert Jack Kerouac-i axiómának – úton lenni élet, megérkezni halál – valójában a fordítottja igaz: amikor a halál völgyében, a siralomvölgyben, az anyag birodalmában járjuk utunkat, azért tesszük, hogy megszülessünk. Halálban járunk, életre érkezünk. Hogy ebből az életből, a krisztusi föltámadásból mennyi sugárzik az azt megelőző haláljárásra, mindenkinek az egyéni erőfeszítésén múlik.
A húsvét, a föltámadás misztériuma: az életöröm ünnepe. Az évköri ünnepek lehetőségek, mérföldkövek az élet ragyogásának beengedésére. Az a kellemetlen, kirekesztő, öreges, avítt, ezer sebből vérző kereszténység tudniillik olyan toleráns, liberális, megengedő, kortalanul korszerű, és – ne szépítsük – galaktikusan vagány, hogy pár évszázadnyi teátrálisan laza rendezői gesztussal fésüli össze az egész emberiség közreműködésével megvalósuló misztériumdrámában a szent titkokat a parodia sacrával: a kelta termékenységszimbólum nyúllal és a primordiális emberiség abszolút kozmoszjelképével, a tojással, hogy a locsolkodás azonosságelven működő termékenységmágiájáról már ne is beszéljünk. Talán senkinek nem kell magyaráznom a képek értelmét: mindannyian értjük, miért locsolják a legények a leányokat, a nyúl szaporasága is köztudott. A tojásfestés talán kevéssé ismert fehér mágiájáról pedig már írtam lapunk hasábjain.
Úgyhogy semmi aggodalom: akkor is rendes hívők vagyunk, ha a Krisztus-impulzust megelőző idők narratíváját alkalmazva netán olyan locsolóvers szavalására ragadtatjuk magunkat (persze csak nagykorúak jelenlétében), amiben csúnya szavak is szerepelnek, majd előrántjuk a vízipisztolyt. A kiskorúakat addig el lehet küldeni tojást keresni. Aztán ha öt percig tele van a szájuk, és képesek egy helyben maradni, talán még össze is foglalhatjuk nekik a golgotai misztérium történetét.