A magyar balliberális megszállottak rengeteg túlmunkára számíthatnak az idén, legalábbis az európai parlamenti választásokig. Már az új év első pihenőnapján indult a menet! De a tüntetés után jöhet majd egy kis megérdemelt pihenő, sztrájk formájában.
Csak azt nem értem, hogy decemberben miért kellett a diákságot mozgósítani egy őket kevéssé érdeklő témakörben, ha annyi dolgozó ember lázadt? Végül is ki lázad? Gyurcsány Ferenc érzi, hogy itt az idő. Tag nélküli szakszervezetek, sárga mellényt fel! Meg kell védeni szegény magyarokat a kiszipolyozástól!
A decemberi ellenzéki performanszok meglehetősen gyengék voltak, rossz forgatókönyv alapján, silány színészi alakításokkal, de ami a háttérben húzódik, az nagy jelentőségű. Európa jövője forog kockán. Talán jelképes, hogy advent időszaka volt, de a májusi időpont és a ribilliók összefüggése is egyértelmű. A leköszönő Európai Parlament felelőssége sok szempontból felmerül, legfontosabb a brexit, valamint a terrorfenyegetettség, amelynek hátterében a nyitott kapuk politikája áll. A hajó megbillent, és ezt talán csak Jean-Claude Juncker nem érzi.
Angela Merkel már átadta pártja stafétabotját, a belga miniszterelnök lemondott, a macroni kormányzat ellen hatalmas országos demonstráció zajlott, és egy-egy országban már politikai változások történtek az elmúlt időszakban. A valódi problémák megoldására semmilyen hatékony lépés nem történt, ahogy Deutsch Tamás egy bejegyzésében találóan írta, ha meghal egy európai polgár iszlám szélsőséges támadástól, küldenek egy plüssmacit, és még tágabbra nyitják a kaput. Soha ekkora tétje nem volt az EP-választásoknak.
Mindannyiunk ismeretségi körében lehet liberálisan gondolkozó, vitába bonyolódunk vele, nem azért, hogy meggyőzzük, hanem azért, hogy információhoz jussunk. Érdemes ezt megtenni, mert fontos eredményre juthat az ember. Egy utóbbi időkben zajlott vita során jöttem rá, hogy minden balliberális ismerősömnek van egy közös jellemzője: mindig is jól éltek.
Én azzal érveltem, hogy milyen pozitív változások történtek az elmúlt nyolc évben, amelyeket saját életemben is megtapasztaltam: devizahitelesek mentőcsomagjai, rezsicsökkentés, családi adókedvezmény, családi otthonteremtési kedvezmény, ingyenes tankönyv, étkezési támogatás az óvodában és iskolában, kórházi adósságok átvétele… A válasz az volt, hogy rossz az oktatás, rossz az egészségügy.
Bár vitapartnerem gyermekei elit gimnáziumba járnak, és ő maga jó ellátáshoz jut az egészségügyben kapcsolatai révén, de sajnálja a sok másik magyar embert, aki nem tudja ezt megoldani. És akkor rájöttem, hogy ez a lényeg: neki mindegy! Neki a Gyurcsány-éra alatt is jó volt, most is jó, ha bukik a jelenlegi kormány, akkor is jó lesz.
Sorba vettem mindenkit, akit jól ismerek, és már vitám volt vele, és rájöttem, hogy ebből a szempontból mindegyikük egyforma. Nekik mindegy, mert nem szorulnak rá az Orbán-kormány családtámogató és egyéb pozitív intézkedéseire. Számukra fontosabb a liberális ideológia mindenekfölöttisége, bármennyire sok áldozatot követel is ez. Nem törődnek a veszteségekkel! Több ezren haltak meg a Földközi-tengeren tavaly, valószínűleg ezt a tényt sem sorolják a veszteségek közé. Miért is sajnálnák az átlagos magyar családot, amely mondjuk egy politikai káosz miatt elveszt sok mindent? Szerintük minden pozitív, amely elvakult eszméjük nevében történik.
Amikor néztem a lángoló brüsszeli szilveszteri utcát, biztos lehettem benne, hogy a liberálisok kényelmes luxuslakásokban pezsgőznek egy másik kerületben. A liberális embertípus saját szabadságát tekinti prioritásnak, ezt azért engedheti meg magának, mert ő soha nem fog a lángoló kerületekben lakni. A szegény embert csak azért emlegeti, hogy próbáljon támogatottságához még szavazókat verbuválni.
A kommunizmus csapdája az, hogy vannak egyenlőbbek, a liberalizmusé pedig az, hogy képviselői csak bizonyos életszínvonal felett működőképesek. A liberális elitizmus ugyanolyan kontraszelektáló tényező, mint annak idején a kommunista dogma volt. Előbbi semmi szokványos baloldali értéket nem képvisel, semennyire nem szociáldemokrata, csak azért hívjuk balliberálisnak, mert sok kommunista átmentette magát liberálisnak. A fő hasonlóság a két ideológia között, hogy a cél szentesíti az eszközt, mindegy, mennyien pusztulnak bele.
Senki nem gondolta, hogy a Titanic elsüllyed. Valószínűleg sokan még magán a hajón sem, a nyilvánvalóan beömlő jeges tengervíz láttán sem. Európa hajója megbillent. Talán azért érzékeli a keresztény ember ezt jobban, mert egyértelműen támadják legszentebb értékeit. A védekezőmechanizmusok már beindultak, sokan észbe kaptak és már jelképesen össze is kapaszkodtak egy célból, hogy megvédjék szabadságukat. Mert nemcsak a liberálisoknak van szabadságuk, hanem a keresztényeknek is! A világ nagy részén a keresztény ember a kisebbséghez tartozik, Európában évszázadokig nem ez volt. Nem fogjuk hagyni, hogy a liberális elmebaj miatt elvesszen a kereszténység fontos európai bázisa!
Még két képet szeretnék megmutatni. Az első egy délolasz kisváros, amelynek középkori templomát szerettük volna megnézni. A templom zárva volt. Elsétálva pár száz métert, egy valaha jobb kort látott ház egyik kiütött ablakában félmeztelen férfi nyújtózkodott, elégedetten nézve körül. Nem echte olasz volt. A ház ablakai a kedves kis patakra néztek, a korláton áthajolva döbbenten realizáltuk, hogy uszadékon és szeméten üldögélve patkány eszeget nyugodtan.
A második kép az, hogy nemzetközi konferenciára utaztunk egy olasz nagyvárosba. A kongresszusi központ körül sétálva megláttunk egy európai módon felöltözött férfit két nővel, az egyik mellette, a másik mögötte ment. A nők nem európai módon öltöztek, egyikük sem volt tősgyökeres olasz. A világ változik, tudja ezt mindenki, de aki évezredes tradíciókat akar néhány év alatt eltörölni, számoljon a következményekkel!
A nyugati híradásoknak pedig, amelyek rabszolgatörvényt emlegetnek, javaslom, hogy inkább készítsenek dokumentumfilmet a multinacionális cégek kizsákmányolási szokásairól. A profit persze kell, meg a kapcsolati tőke is, meg a kényelmes, gondtalan élet is, egy szabadgondolkodónak főleg. Bár ez a fél év nehéz lesz, ha húzni kell a liberális rabigát, tüntetni, rombolni, kiabálni kell, akár túlórában is. Csak az észérvek hiányoznak.
A kommunizmus is ebbe bukott bele.
A szerző klinikai orvos