Csütörtökön háromnegyed négykor már többtucatnyi újságíró, tévés, fotóriporter gyülekezett az OTP Nádor utcai székháza előtt, pedig az MLSZ elnökségi ülése csak négy órakor kezdődött – az is megérne egy misét, hogy miért nem a szövetség Kánai úti, pazar központjában ülésezik labdarúgásunk legfőbb döntéshozó testülete… (Álnaiv a kérdés.) De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az egyéb napirendi pontok mellett – hiszen nem rendkívüli, hanem rendes elnökségi ülésről volt szó – a legfontosabb kérdés Bernd Storck szövetségi kapitány és sportigazgató sorsa volt. Levegőben lógott a múlt pénteki, Andorrában vb-selejtezőn elszenvedett arcpirító 1-0-s vereség óta, hogy esetleg menesztik a német szakembert, a szakma, a média és a közvélemény is ebbe az irányba nyomta a testületet. A papírforma azt ígérte, hogy Storckot, a kapitányt leváltják, csaknem pontosan két évvel azután, hogy 2015. július 21-én kinevezték – már találgatások is jelentek meg az esetleges utódot illetően, bedobták például a Dunaszerdahelyről távozó László Csaba nevét –, de szakmai igazgatóként pozícióban marad, leginkább azért, mert az MLSZ az utánpótlásképzés irányítását teljes egészében német kezekbe tette le.
Semmi sem változott – továbbra is Bernd Storcknak hívják a szövetségi kapitányt és a sportigazgatót
Egymás után jöttek az elnökségi tagok, ki a főbejáraton – Balogh Gabriella, Bánki Erik, Anthony Radev –, ki pedig a hátsó kapun, de még az sem kizárt, hogy volt olyan is, aki helikopterrel, netán ejtőernyővel szállt le a túlhajtott titokzatosság jegyében.
Előbb Szabó Gergő, a válogatott sajtófőnöke, majd Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője adott rövid prognózist arra vonatkozóan, mikor remélhetünk eredményt – leginkább az derült ki, hogy fogalmuk sincs róla, még a kommunikációs szakembereknek sem tudtak semmit.
Maga a „tetemre hívott”, vagyis Bernd Storck 16 óra 52 perckor érkezett meg, amikor már jó háromnegyed órája tartott a tanácskozás, de egyéb programpontok is voltak. Hat órakor kilépett a kapun Halmai Gábor és Gellei Imre, egykori válogatott labdarúgó és szövetségi kapitány – a félreértések elkerülése végett ők nem elnökségi tagok –, a két úr arról tájékoztatta a felbolyduló riporterhadat, hogy Storck éppen abban a percben ment be az ülésterembe.
Ekkor egy taxi fékezett a székház előtt, s az idős sofőr kikiáltott a letekert ablakon keresztül: „Mi van itt, srácok?” Az egyik kolléga csípőből felelt: „Semmi, most rúgják ki Storckot.”
Hogy valóban kirúgták-e, azt még fél nyolc előtt pár perccel sem tudtuk, amikor pedig a német szakember elhagyta az épületet – no nem a szemünk láttára, hanem valamelyik rejtekajtón, esetleg egy titkos kazamatán keresztül, a távozásáról szóló hírt ugyanis Szabó Gergő osztotta meg velünk, firkászokkal. Ekkor már csak az elnökség tagjai tartózkodtak odabent, nyilvánvalóan megbeszélni, mi is legyen Storckkal.
Nos, 20.42-kor megtudtuk. Csányi Sándor az M4 Sport adásában elmondta, hogy nehéz döntés volt, de megszületett: az elnökség ad egy második esélyt Storcknak. Az első eséllyel élt – kijuttatta a válogatottat a tavalyi franciaországi Európa-bajnokságra –, s most megérdemli a másodikat is, már csak azért is, mert számos objektív akadály – sérülések stb. – hátráltatta az eredményességet az utóbbi négy mérkőzésen. Csányi elárulta, hogy az andorrai vereség után Storck felajánlotta lemondását az elnöknek, de ő türelmet kért, s nem is hozta nyilvánosságra akkor ezt a lépést. A sportvezető biztos abban, hogy a magyar futball erősebb annál, amit a pireneusi országban mutatott, s hangsúlyozta azt a reményét, hogy 2020-ban az akkori Európa-bajnokságon válogatottunknak játszania kell a kontinensbajnokság budapesti mérkőzésein.
