Egyedül vagyunk, Tibor! – mondta volt megboldogult Horn Gyula Szanyi Tibornak valamikor 2006 tavaszán egy lakossági fórumon. Sok foganatja nem lett a klasszikussá vált intelemnek, sőt, ha lehet mondani, Szanyi Kapitány ma már szinte keresi a magának való, különutas szerepléseket. Az sem zavarja, ha ilyenkor rajta derül a széles publikum. Kapitális példája ennek a szocialista EP-képviselő minapi „lábjegyzete” a nemrég napvilágot látott OLAF-jelentésről.
Szanyi szerint az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) fércmunkát végzett, amikor összeállította a 4-es metró beruházásáról szóló anyagot, benne a 2010 előtti magyar baloldal vezetőinek számlájára írt 167 milliárd forintos gigakárokozással. Szanyi Tibor egyetlen konkrétumot sem talált a jelentésben, csupán „feltételezgetések” hosszú sorát. Még a vizsgált események időrendi felsorolását sem tünteti fel az anyag, háborgott a megmondóember, vagyis az sem világos (neki), mikor történtek azok az állítólagos visszaélések. Ez persze orbitális hazugság; Szanyi látása szelektív, hiszen a jelentés pontos dátumokkal, időrendi felsorolásban taglalja a „sajnálatos eseményeket”, csak figyelmesen végig kéne olvasni az anyagot.
Tartok tőle, nem a Kapitány látásával, inkább a látásmódjával van baj. Szanyi ember ugyanis akképp okoskodott: nem a vádak tételes cáfolatával lehetne „megmagyarázni” a lelepleződött MSZP–SZDSZ-országlás elképesztő korrupcióját – több az esély, ha a zsiványság előterjesztőiről bizonyítja be, hogy slendrián munkát végeztek. Szanyi Tibor tehát az OLAF-on próbál most fogást keresni. Azaz nem zárja ki, hogy a brüsszeli OLAF is a „Fidesz-rezsim” szekértolója, Orbán pincsije.
A másik változat, hogy tényleg egyedül van Tibor. Már magában beszél.