Magyarországon két dologhoz biztosan ért mindenki: a politikához és a labdarúgáshoz, mások ugyanezt úgy fogalmazták meg, hogy tízmillió fociszakértő hazája vagyunk. Sokan gondolják úgy, hogy bárkinél többet és jobban értenek ehhez a (honi eredménytelensége ellenére is) rendkívül népszerű sportághoz. Sőt több mint sportághoz, a foci ugyanis az élet egészét átszövi Magyarországon.
Kudarcokból azonban több jutott az elmúlt évtizedekben, egykor sikeres labdarúgásunk ugyanis egyesek szerint 1954, másik szerint 1969 után kezdett mélyrepülésbe, és bár azóta többször is mutatott életjeleket, lényegében mindmáig nem tért magához. Arra a kérdésre, hogy miért beteg a magyar foci, sokan sokféle választ adtak, de a tökéletes gyógymódot még senki nem találta meg.
Erre a Fölpassz című könyvében Novák Miklós sportújságíró sem vállalkozik, arra azonban annál inkább, hogy egy fiktívnek mondott, de nagyon is valóságosnak tűnő magyar első osztályú labdarúgóklub, a Kanárik mindennapjain keresztül bemutassa a hazai foci és focisták sokszor botrányos világát. Az egymás nélkül is érthető, de mégis összefüggő epizódok szereplői kitaláltak, de aki szereti és ismeri a futballt, sokszor érzi úgy, hogy felismerni vél egy-egy sportolót, edzőt, vezetőt vagy éppen történetet.
S aki tisztában van a szerző elnyomhatatlan igazságérzetével, azt is gondolhatja, hogy a kitalált eseménytörténetbe olyan valódi eseteket ágyazott bele, amelyeket újságíróként soha nem írhatott meg. S mivel nem írhatta meg azokat senkinek, e könyvben közkinccsé tette mindenkinek. Az izgalmat azonban éppen az adja, hogy az olvasó sohasem tudhatja pontosan, mikor olvas kitalált történetet vagy olyat, amely megtörténhetett, esetleg meg is történt.
Aki ugyanis a labdarúgást szereti, biztosan hallott már fogadási csalásról, sérülést szimuláló játékosról vagy a profitért mindenre képes menedzserről, aki a haszon érdekében szívfájdalom nélkül átveri a magát okosnak képzelő, de nagyon is megvezethető focistát. Bizonyára sokan hallottak már olyan sztárról is, aki nem tudja feldolgozni az idő múlását, vagy olyan fiatal tehetségről, akit apuci kényszerít a labdarúgópályára, és aki, ha kell, akkor az edzőt is eltakarítja az útból csemetéje karrierje érdekében. E karakterek mind-mind ott vannak a Kanárik, Magyarország egyik népszerű fiktív csapata körül.
S van még egy nagy erőssége Novák Miklós Fölpassz című munkájának, mégpedig az, hogy a labdarúgással kapcsolatos problémák mellett sok társadalmi kérdésre, jelenségre is ráirányítja a figyelmet. Egészen biztosan nem véletlen, hogy az autópályán száguldozó egyik szereplő éppen a leállósávban előz luxusautójával, mint ahogy az sem, hogy azon a határ közeli településen, ahol egy Ausztriában légióskodó játékos focizik, szinte csak magyarok dolgoznak.
A műben két felvidéki, magyar felmenőkkel rendelkező focista lényegében megtagadja gyökereit, az egyik hazai szereplő nagy ívben tesz az ukrán helyzetre, és nem érdekli kárpátaljai honfitársaink sorsa. Komoly kritikát kap a Németországban élő Mátrai Lali, akinek már csak annyi köze van a magyar labdarúgáshoz, hogy itt nevelkedett, itt lett futballista, és beszéli nyelvünket, de akinek már az a fontosabb, hogy a fiaiból német válogatottat faragjon. Ezek kiragadott példák, de emellett a szerző többtucatnyi olyan kérdést is feszeget még, amelyek miatt nemcsak labdarúgásunk, hanem talán társadalmunk is gyógyító után kiált.
(Novák Miklós: Fölpassz. Sophia Nostra Kiadó, Ráckeve, 2018, 206 oldal. Ára: 2900 forint)
