Az európai együttműködésnek „jövője csak akkor lehet, ha a hagyományainkkal, múltunkkal, nemzeti önazonosságtudatunkkal szembeni keresztes háború verséggel zárul, ezért mindazok, akik ismerik a küzdelem tétjét és hisznek a saját igazságukban, nem adhatják fel a reményt” – jelentette ki, megemlítve, hogy ez utóbbiak vannak Európában többségben.
Az európai föderalizmus ma politikai célként megjelenő követelése nem Európáról szól, hanem szemben áll mindazzal, amit mi Európa alatt értünk – fogalmazott a politikus.
Hangsúlyozta, Európa alatt nem elsősorban egy földrajzi területet értünk, hanem egy egyedülállóan gazdag történelmi és kulturális örökséggel bíró kontinenst, amelynek alkotásai akár eszmei, akár tárgyiasult formában a nemzeti sokszínűség nélkül értelmetlenek és értelmezhetetlenek„.
Minden olyan kísérlet, amely úgy akarja meghatározni Európát, hogy nincs tekintettel a nemzetek különbségéből adódó sokszínűségre, nincs tekintettel az eltérő kulturális és közösségi önazonosságtudatra, az nem megerősíti, hanem végső soron felszámolja Európát – fogalmazott, megjegyezve, hogy – szemben az Egyesült Államokkal – ”az európaiság feltétele a nemzeti identitástudat„.
Hangsúlyozta, identitásvesztés akkor következik be, ”ha az előttünk járó generációk által megteremtett értékeket, hagyományt, az ő harcaikat, összességében a tőlük kapott örökséget kivetjük a szívünkből és a tudatunkból„, hiszen történelmünk olyan mély közösségi beidegződéssé válik, „amelyben nehéz különválasztani a társadalmi szocializáció, illetve a genetika hatását”.
A nemzeti önazonosságtudat felszámolása ellen emelt szót Gulyás Gergely
A rendezvényen Keresztesháború a hagyomány ellen címmel előadást tartó Frank Füredi magyar származású szociológusról szólva Gulyás Gergely hangsúlyozta: a professzor egyik fő tézise gyakorlatilag egybeesik a magyar polgári kormány Európa-politikájának vezérfonalával; eszerint ”az európai föderalizmus hívei a hagyomány ellen indított keresztes háború élére álltak„.
Előadásában Frank Füredi azt emelte ki: Európának új reneszánszra van szüksége, hogy lezárja az 1960-as években a kontinens nyugati felén elindult folyamatot, amelyben ”a hagyományellenesség szinte ideológiává vált„.
Ekkor, szemben a korábbi korokkal, már nem volt kérdés, hogy mit vigyenek tovább, mit hagyjanak el a hagyományokból, a nyugat-európaiak ”már nem érezték jól magukat saját hagyományaikban„, a teljes elutasítás miatt pedig az országok azoktól az értékektől is elidegenedtek, amelyeken fiatalként szocializálódtak, így át sem tudták adni gyermekeiknek.
Ennek a gondolkodásnak az újabb foka szerint pedig nincsen szükség történelemre, és nincs is ahhoz kialakult organikus kapcsolat, a tárgyi emlékeket ugyan elfogadják, de a régi értékeket, a hagyományt, benne a hagyományos családmodellt már nem.
Szavai szerint az országot azért érik napjainkban bírálatok, mert ”a magyarok legalább megpróbálnak ezzel foglalkozni„, megjegyezve, hogy ”Magyarországon nemcsak beszélnek az értékekről, hanem élik is őket„.
