Bizonyára kevesen hallottak Clarence Thomasról, aki az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tagjaként a beiktatási ünnepségen az új alelnököt, Mike Pence-t eskette fel, hogy az ő szereplése szintén történelmi jelentőségű volt. (Donald Trumpot a Legfelsőbb Bíróság elnöke, John Roberts eskette fel.)
Ez nem véletlen, mert a fősodorbeli amerikai és külföldi média gyakorlatilag elhallgatta azt a tényt, hogy az Egyesült Államok egyetlen, hivatalban lévő fekete bőrű és katolikus vallású legfelsőbb bírósági bíráját a republikánus George H. W. Bush jelölte 1991-ben, és így lett bíró, méghozzá óriási botrányok közepette (még a szexuális zaklatás vádja is felmerült, illetve támadták az abortusszal kapcsolatos, életpárti álláspontja miatt).
Vajon miért ez a nagy hallgatás a személyét illetően? Az ismert emberi jogi szakértők nem hivatkoznak rá, az emberi jogi kánonban alig találni pozitív utalást Thomas érveire és szakmai munkásságára.
Mégis kinek kellemetlen Clarence Thomas léte? Az Egyesült Államok távozott 44. elnökének, a demokrata és szintén fekete bőrű Barack Obamának biztosan. Obama első elnökségi ciklusáért folytatott kampányában 2008-ban azt találta mondani, hogy Clarence Thomas bírónak nincs elegendő jogi és intellektuális tudása és egyúttal alkalmatlan személy a Legfelsőbb Bíróság soraiban. Obama azt is hozzátette, hogy ő elnökként soha nem is jelölte volna Thomast erre a magas tisztségre. Súlyos szavak voltak ezek, pláne egy hivatalban lévő bíróval szemben, főleg egy olyan országban, ahol a közbeszédben nem kis hangsúlyt helyeznek a hatalmi ágak szétválasztására és a demokratikus értékek védelmére.
No de ki is ez a sokat támadott bíró? Clarence Thomas az erőszakban fuldokló, hatvanas évekbeli Amerika egyik példaképének, Thurgood Marshallnak, a korábbi polgárjogi, szintén fekete bőrű aktivistának a székét örökölte meg a Legfelsőbb Bíróságon. Emlékeztetőül: Marshall volt annak a forradalmi ügynek a jogi képviselője – amire egyébként a Forrest Gump című filmben is történik utalás –, amikor a fekete bőrű diákok csak állami, fegyveres karhatalommal kísérve tudtak bemenni az alabamai egyetemre 1963-ban.
A jogi előzmény a Brown versus Board of Topeka-ügy volt még 1954-ben. Mint ismeretes, az Egyesült Államokban egészen 1954-ig alkotmányosan megengedett volt, hogy a feketéket és fehéreket elkülönítsék, és a jogi szakirodalom szerint ez volt a fordulópont a szegregáció eltörlése történetében, de még így is évek kellettek, hogy ennek valóban érvényt is szerezzenek.
Talán kevesen tudják azt is, hogy eredetileg még a Pentagon épületét is úgy építették meg a II. világháború során, hogy külön mosdókat építettek a fehéreknek és a feketéknek. A jogi küzdelmek azonban nem szűntek meg, és a polgárjogi harcokban aktívan részt vevők szempontjából pozitív változások történtek: bevezették az úgynevezett faji kvótákat, vagy ahogyan az Egyesült Államokban nevezik, megerősítő intézkedéseket a hátrányos helyzetű kisebbségi amerikaiak felzárkóztatása érdekében, aminek egyik ékes szószólója éppen Marshall bíró volt a Legfelsőbb Bíróságon.
Thomas bíró azonban nem ért egyet a faji kvótákkal, nem támogatja a pozitív diszkriminációt, ami miatt komoly, és azóta is folyamatos támadások érték, érik. Egyik legutóbbi nyilatkozatában így összegezte álláspontját: „Alkotmányjogi megközelítés alapján úgy gondolom, problémás, ha azt mondjuk, hogy az Egyesült Államok alkotmánya néha megengedi a faji szempontok figyelembevételét.”
Miért gondolja ezt? Egy vele készített interjúban azt fejtegette, hogy a bőrszín alapján történő előnyben részesítés végeredményképpen éppenséggel stigmatizáláshoz vezethet, ami valójában a legfelkészültebb és legtehetségesebb, kisebbségi sorban lévő embereket hátráltatja a karrierjükben. Ezt – kritikusai szerint – némileg árnyalja az, hogy Thomas évfolyamtársai közül többen lettek szövetségi bírók és nagynevű ügyvédi irodák vezető jogászai, akik történetesen fekete bőrűek is, ugyanakkor ők is a Yale-ről kerültek ki, márpedig a Yale Egyetem a legjobbak közt van Amerikában.
A legutóbbi botrányos ügy Abigél Fischer fehér bőrű lány esete volt, aki beperelte a texasi egyetemet (Fisher versus University of Texas at Austin-ügy), azt állítva, hogy 2008-ban ő azért nem juthatott be az egyetemre, mert létezik faji szempont is a felvételiknél, ami rá nézve hátrányos volt. Fischer szerint ez a 14. alkotmánymódosításba ütközik, ami 1868 óta garantálja a törvény előtti egyenlőséget. A pozitív diszkrimináció ugyanis a másik oldalról – ez esetben a fehér bőrű felvételizők szemszögéből – szemlélve hátrányos megkülönböztetést jelenthet, érvelt Fischer. A jogi kérdésből gyakorlatilag két per is lett, az első 2013-ban, míg a teljes ügy végül 2016 nyarán zárult, és bonyolultságát mutatja, hogy végül egyetlenegy bíró szavazatával dőlt el (4:3).
Ebből a szempontból nagy veszteség volt a republikánusok számára a Ronald Reagan elnök által jelölt Antonin Scalia bíró halála 2016 elején, mert már nem tudott részt venni az ítélethozatalban. Scalia ugyanis szintén markánsan ellenezte a faji szempontokat támogató irányvonalat, azt állítva, hogy nincs tudományos alapja a megerősítő intézkedések létjogosultságának. (Ebből is nagy botrány lett.) Thomas ezúttal is kisebbségi véleményt fogalmazott meg a többségi, győzedelmes állásponttal szemben, miszerint a faji szempont az egyetemi felvételiknél nem összeegyeztethető a törvény előtti egyenlőséggel.
Donald Trump elnökként új bírókat jelölhet majd a Legfelsőbb Bíróság kollégiumába, és várhatóan ezek a viták még erősebbek lesznek, mert a korábbinál is hangsúlyosabban megkérdőjelezik azt, hogy az esélyegyenlőség nevében továbbra is van-e létjogosultsága a pozitív diszkriminációnak, különösen faji kérdésekben.
A svédcsavar az egészben az, hogy tulajdonképpen Clarence Thomas bíró bírálói szerint ő maga is ennek köszönhette azt, hogy a Yale diákja lehetett. Ennek ellenére, vagy éppenséggel ezért ő maga úgy nyilatkozott, hogy tanulmányainak sikeres befejezését követően azért nem talált állást, mert a munkáltatók előítélettel tekintettek rá, mégpedig pontosan a megerősítő intézkedések miatt. Úgy gondolták ugyanis, hogy nem tudása, hanem csak a kvóta miatt került be az egyetemre, és ezért komolytalan jelöltnek tartották őt, és megkérdőjelezték az általa elért eredményeket is. Mindezek után kérdésessé válhat az is, hogy az úgynevezett megerősítő intézkedések jelenlegi formái meddig tarthatóak fent.
Thomas még csak 68 éves, és várhatóan többet fogunk hallani róla a jövőben, mert jelenleg ő az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának egyetlen republikánus érzelmű és fekete bőrű bírája, aki ellenzi a feltétel nélküli, faji alapú előnyben részesítést.
A szerző ENSZ-szakértő,egyetemi oktató