Ha a politikai aljasság olimpiai versenyszám volna, a The Washington Post reménykedhetne a dobogós helyezésben. Nehéz volna ugyanis alpáribb húzást kiagyalni, mint épp a szentpétervári (a világháborúban az ellenséges németek által pénzelt) bolsevik puccs centenáriumára időzítve minősíteni neobolseviknak Orbán Viktort.
Alig hihető, hogy a Watergate-botrányt is kirobbantó orgánum ne volna tisztában vele: egy negyvenöt évnyi kommunizmust elszenvedő ország szabadon választott vezetőjét lekommunistázni egy olyan országból, amelyet megkímélt a történelem a lenini terrorisztikus társadalomkísérlettől, eleve bárdolatlanság. A „nagy októberit” használni mindehhez apropóul pedig kapitális bunkóság.
Persze a szerzőnek, Anne Applebaumnak a kéziratait feltehetőleg el sem olvassák, elvégre korábban szerkesztőbizottsági tag is volt. Így aztán simán megjelenhetnek efféle rosszindulatú sületlenségek: „Huszonöt évig úgy tűnt, a bolsevik gondolkodás elmúlt, de most hirtelen, a forradalom centenáriumán visszatért; a történelem és az ideák ismétlődnek, de nem pontosan ugyanúgy. (…)
Donald Trump, Orbán Viktor, Nigel Farage, Marine Le Pen és Jaroslaw Kaczynski: bár gyakran szélsőjobboldalinak vagy alt-rightnak nevezik őket, ezeknek a neobolsevikoknak nem sok közük van ahhoz a jobboldalhoz, amely a második világháború utáni nyugati politika része volt, és nincs kapcsolatuk a létező konzervatív pártokkal. (…)
Az új jobboldal neobolsevikjei nem akarják megőrizni, ami van: radikálisok, akik leszámolnak a meglévő intézményekkel. A Lenin és Trockij által ajánlott hamis és megtévesztő jövőkép helyett a múlt hamis és megtévesztő illúzióját adják. Megidéznek egy olyan világot, amely etnikailag vagy fajilag tiszta nemzetekből, elavult gyárakból, hagyományos nő-férfi hierarchiából és áthatolhatatlan határokból áll. Ellenségeik a homoszexuálisok, a faji és vallási kisebbségek, az emberi jogok mellett kiállók, a média és a bíróságok.”
Szóval azért bolsevikok, mert mást kínálnak, mint a bolsevikok. S éppen azért ők az új szélbal, nem pedig a létező régi szélbal, mert az utóbbiak nincsenek hatalmon: azt alighanem észrevennénk.
A szokott liberális mantra, ostoba előítéletesség, szellemi renyheség? Kötve hiszem. Applebaum ragyogó elme: remek könyveket írt a gulágról, a holodomorról, a kommunizmus bűneiről. Radoslaw Sikorski lengyel exminiszter neje; férje még a Kaczynski-kormányt is erősítette. Applebaumot a kelet-közép-európai szabadság és demokrácia előmozdításáért tett erőfeszítéseiért 2010 decemberében (tehát már az Orbán-érában) Petőfi-díjjal ttüntették ki a Terror Házában. 2014 áprilisában a budapesti könyvfesztiválon mutatták be a Vasfüggöny – Kelet-Európa megtörése 1944–1956 című könyvét; Ungváry Krisztiánnal és Betlen Jánossal beszélgetett.
Tudatlanságról tehát szó sincs: itt egy új, nyakatekert ideológia készül. A nagy novemberi neobolsevik rágalom.
Schmidt Mária, Ungváry Krisztián meg Betlen János pedig szervizelhetik ellenség-barát felismerő programjukat.
