A rögvalóság az, hogy a súlyos betegségben szenvedő EU meghatározó politikusai a megfelelő terápia helyett aktív eutanáziára ítélték a közösséget és tagállamait. Csakhogy ehhez Magyarország éppenséggel nem adta a hozzájárulását.
Miért van életveszélyes állapotban Európa? Röviden: a kontinens népessége olyan országokban él, amelyek termékenysége az egyszerű reprodukciót sem biztosítja. A népesség középtávú fennmaradásához a termékenységi rátának el kell érnie vagy meg kell közelítenie a 2,1-es szintet. A termékenységi ráta egy demográfiai mérőszám, amely lényegében egy populáció fennmaradási, reprodukciós képességét méri. Leegyszerűsítve ez az átlagos szám azt fejezi ki, hogy egy szülőpártól hány gyermek születik az adott társadalomban.
Az amerikai CIA (Central Intelligence Agency) által nyilvántartott 2015-ös adatok szerint a világ országainak termékenységi sorrendjében az első 109 ország között nincs uniós tagállam, ott szinte kivétel nélkül afrikai és közel-keleti országok találhatók. A legmagasabb termékenységi rátával rendelkező uniós ország, Franciaország a maga 2,08-as értékével a 110. helyezett, rajta kívül egyetlen EU-s tagállamban sem éri el a termékenységi ráta mutatószáma a 2 egységet.
Ugyanakkor az afrikai és közel-keleti térségben ez meghatározóan 4-nél nagyobb szám, néhány ország esetében a 6-ot is meghaladja. Magyarország a 207. az összesen 224 országot tartalmazó listán 1,43-as mutatószámmal. A legnagyobb népességű uniós tagállam, Németország, döbbenetes módon csak a 206. helyen van, közvetlenül Magyarország előtt. Sokkoló adatok! Az unió egyetlen országában sem éri el a termékenységi ráta a népesség fennmaradásához szükséges 2,1-es mértéket!
(Az egész EU-t tekintve a termékenységi ráta mindössze 1,66.) Az ENSZ népesedési osztályának előrejelzése szerint az ebből az évszázadból hátralévő 84 éven belül Európában biztosan nem is haladja meg az 1,86-ot a mutató.
Azonban másként áll a helyzet az unió területére bevándorló népességet illetően. A zömmel afrikai és közel-keleti régiókból származó populáció reprodukciós rátája jellemzően 4 és 6 között van. Tehát amíg a (még) többségi európai népesség biztosan fogy, addig a betelepülők száma lendületesen emelkedik.
Érdemes külön is megfigyelni a muszlim populáció erősödését. A szintén amerikai Pew Reserch Center kutatóintézet arra az eredményre jutott, hogy a világ muszlim népessége nagyjából dupla akkora növekedést mutat minden évben, mint a nem muszlim népesség. Ezen belül Európában különösen rossz a helyzet, mert itt a nem muszlim lakosság körében már népességfogyásról beszélhetünk, míg a muszlimok száma 2010–2030 között 32 százalékkal növekszik. Számításaik szerint már tizenöt éven belül meg fogja haladni az 58 milliót az Európában élő muszlim populáció, ami 2010-hez képest 14 milliós növekedést jelent.
Ugyanezen időszak alatt viszont a nem muszlim európaiak száma várhatóan 24 millióval csökken. Ha ez a tendencia rövid időn belül nem változik meg ellenkező irányba, akkor hatvan év múlva a muszlim népesség létszáma megduplázódik Európában, míg a nem muszlim lakosság létszáma 10 százalékkal kevesebb lesz. Ugyanakkor geo- és biztonságpolitikai szempontból jelentős adat, hogy az EU-val szomszédos Oroszországban az előrejelzések szerint 2030-ig a muszlimok száma eléri a teljes népesség 14, 4 százalékát, csaknem 20 millió főt. És ami külön hátborzongató: vannak olyan becslések, hogy a nem túl távoli jövőben az atomhatalom Oroszország hadseregében szolgálók létszámának akár a 40 százalékát is elérhetik az iszlám vallásúak.
Az a bevándorláspolitika, amely a gutaütésszerű demográfiai állapotban vergődő EU-ra zúdítja az egyébként integrálhatatlan és zömmel eltartásra szoruló, a munkaerőpiacon használhatatlan bevándorlótömegeket az olyan népességű országokból, amelyeknek a termékenysége messze meghaladja a reprodukciós szintet, lényegében az európai hagyományos társadalmak és kultúra belátható időn belüli biztos halálba segítése.
A Robert Schuman, az európai integráció atyja által megfogalmazott hitvallást, miszerint „Európa vagy keresztény lesz, vagy egyáltalán nem is lesz”, a Juncker–Merkel–Hollande trió lecserélte arra, hogy „Európa iszlám lesz, legfeljebb egyáltalán nem lesz”.
A szerző ügyvéd, Európa-jogi szakjogász