Tavaly október óta hatalmas utat tett meg a hazai férfikézilabda két kirakatcsapata. Ősszel a Veszprém 30-21-re nyert vetélytársa otthonában, és bizony kinevették volna azt, aki trónfosztásról, új bajnokról jövendöl. Szegeden egymást követték a csúfos vereségek, fájó kudarcok a Bajnokok Ligájában, a hazai porondon is akadozott a gépezet, nem véletlen, hogy Csányi Sándor tulajdonos még karácsony előtt összehívta a klub vezetőit.
Általános meglepetésre megerősítette posztján a szakmai stábot, az élén Juan Carlos Pastor edzővel. A BL-szereplés továbbra sem sikerült fényesen, de hazai fronton a csapat megtáltosodott, győzött Veszprémben, így amikor eljött a bajnoki döntő időpontja, már nem a két csapat októberi mérkőzése volt az irányadó.
Veszprémben pont fordítva alakult: ősszel kitartott a lendület, Ljubomir Vranjes nyugodtan és kezdetben eredményesen építkezett, a védjegyévé vált tempókézilabdát tanulgatta a csapat. A Paris St. Germain elleni vereségeket megbocsátotta a közönség, a kisebb csapatok elleni botlásokkal viszont sokat veszített a tekintélyéből.
A mélypont a Skjern elleni BL-nyolcaddöntőn következett, Vranjes hevesen magyarázta a bizonyítványt.
A gondok ellenére csapata megnyerte a Magyar Kupát, de a döntőben elveszítette az ujjtörést szenvedett Lékai Mátét. Ilyen hangulatban „kanyarodtak rá” a csapatok a bajnoki döntőre. Hol volt már ekkor az őszi 30-21-es veszprémi győzelem!
A friss bajnokcsapat tagjai rászolgáltak a régen várt fiesztára
Fotós: Kurucz Árpád
A bajnoki döntő első felvonása sima meccset hozott, ha akkor nem könnyelműsködi el a meccs végét a Szeged, akár hatgólos előnnyel utazhatott volna Veszprémbe. A négygólos fór, a 32-28-as végeredmény így is megnyugtatónak tűnt.
A visszavágón izzott az aréna, a közönség eksztázisba próbálta hajszolni a hazaiakat, de nem ment. Marin Sego remekül védett a szegedi kapuban, az első félidőben elhúzott a trónkövetelő, összesítésben már tíz gól volt az előnye, igaz, a félidőben feljött mínusz hétre a Veszprém. Küzdött, akart a bajnok, de sok volt a hibapont a játékában: Petar Nenadics gyakran egyénieskedett és színészkedett, Mikler Roland a Kígyó térről kapott gólt a rövid felső sarokba, Momir Ilics nem bírta szusszal.
Még ez is majdnem belefért, az ellenoldal ugyanis zavarba jött, a Veszprém átvette a vezetést, és csak Sego védésein és Bodó Richárd bombáin múlt, hogy nem dolgozta le a négygólos különbséget. Erre még az utolsó másodpercben is megvolt a lehetősége, de Blagotinsek szemben a kapuval fölé lőtt, 29-26 lett a vége. Pastor fiai egyet megőriztek a négygólos előnyből, a Szeged tizenegy év után újra megnyerte a bajnokságot.
Ömlött a pezsgő, tomboltak a kék-fehérek, és amikor Ljubomir Vranjest az ezüstérem átvételére hívták, hatalmas füttykoncert vette kezdetét, az „Auf Wiedersehen” is jól hallható volt. Vranjes kijelentette, hogy ez nem fair, pedig ő is tudhatná, hogy a szurkoló kérés nélkül is elmondja a véleményét, és eleve vereségre van ítélve az az edző, aki morális alapon, eredmények nélkül próbálja meggyőzni a drukkereket. Pastor sosem szólt vissza a drukkereknek, pedig 2013 óta nem sok sikerélménye volt Szegeden. Kiböjtölte a bajnoki címet.
Előzött a Fradi
Továbbra is nyílt a verseny a Ferencváros és a Győr között a női kézilabda-bajnokságban.
A két csapat azonos pontszámmal áll, így a gólkülönbség dönti el, melyik lesz az aranyérmes. A hét végén az FTC 27 góllal, 46-19-re nyert Kecskeméten, a Győr „csak” 14 gól különbséggel győzött Budaörsön. A szerdai utolsó fordulóra marad a döntés. Jelenleg a Fradi az első, mert hattal jobb a gólkülönbsége, mint az ETO-nak.
