Liam Fox nemzetközi kereskedelmi miniszter, ismert brit politikus, illetve Robert Lighthizer, az amerikai elnök kereskedelmi képviselője vezeti a két tárgyalóküldöttséget azokon a puhatolózó amerikai–brit tárgyalásokon, amelyet már a 2019-re várható brit uniós kilépést szem előtt tartva kezdett meg London és Washington. Taktikai szempontból a briteknek kedvez ugyan, hogy a brexittel kapcsolatban ezzel párhuzamosan zajló uniós egyeztetéseken Brüsszel képviselői láthatják: a szigetország előtt más lehetőségek is nyitva állnak, de a brit érdekképviseletek ezzel együtt tartanak az Egyesült Államokkal kötött, elsietett szabadkereskedelmi egyezségtől. Donald Trump amerikai elnök a hónap első felében, a hamburgi G20-csúcson „nagy”, illetve „hatalmas” megállapodás lehetőségét vetette fel.
– A világ legkeményebb kereskedelmi tárgyalói közül sokan amerikaiak, míg Nagy-Britannia már évtizedek óta átruházta az ilyesmivel kapcsolatos politikát és tudásanyagot az Európai Bizottságnak. Ha megkezdődnek az amerikai–brit tárgyalások, tudni fogom, melyik félre tegyem a pénzemet – írta Adam Marshall, a Brit Kereskedelmi Kamara főigazgatója a londoni The Observer hasábjain. A világkereskedelmi ügyekben az EU-tagállamok a brüsszeli kereskedelmi biztost hatalmazzák fel, hogy tárgyaljon a nevükben. A brit vállalatok pedig attól tartanak, hogy egy egyezmény piacra jutási költségeket és új – amerikai – szabályozást róna ki rájuk, miközben az Atlanti-óceán túloldalán működő tőkeerősebb cégek könnyen felvásárolhatnának vállalatokat a brit piacon.
Aggodalmukat fejezték ki a szakszervezetek is. – A minisztereknek arra kellene összpontosítaniuk, hogy a lehető legjobb egyezséget érjék el az EU-val, ahelyett hogy ágyba bújnának Trumppal – közölte Frances O’Grady, a TUC brit szakszervezeti tömörülés vezetője, aki szerint a washingtoni amerikai–brit egyeztetések csak Liam Foxnak jelentenek szereplési lehetőséget. Attól is tartanak egyesek, hogy a brit pozícióvesztés tovább hajtja a vizet Dublin malmára; a Washington és London közé eső ír fővárost általában is a brexit egyik pénzügyi-logisztikai nyerteseként emlegetik.