Sayfullo Saipovnak hívják a manhattani dzsihadista támadás elkövetőjét. A nevének (Saif Allah) jelentése Isten kardja. Nem Isten olajága vagy Isten galambja, hiszen mi más is lehetne méltóbb a béke és tolerancia vallásának önfeláldozó követője számára, mint hogy Isten kardjáról nevezzék el. Isten kardja halloween ünnepére időzítette támadását, mivel akkor többen vannak az utcákon. Ez az ünnep a pogányság, az istentelenség, a kufr, a dzsahilíjja egyik jelképe az iszlám szemszögéből, mivel az iszlám előtti babonás hitvilágban gyökerezik, vagyis az iszlám tagadásának tekinthető.
Isten kardja 2010-ben, 22 évesen került a korlátlan lehetőségek hazájába, az úgynevezett vízumlottó segítségével. Ennek a neve nem annyira találó, mint Sayfullo Saipové, hiszen a lottóról köztudott, hogy azon vagy nagyon sokat lehet nyerni, vagy egy kisebb összeget, a szelvény árát elveszíteni. Helyesebb lenne a programot inkább vízum-oroszrulettnek nevezni, ugyanis huszonegy amerikai elég sokat veszített ezen a játékon, nyolcan az életüket is.
A program lényege, hogy olyan területekről is kerülhessenek legálisan Amerikába emberek, ahonnan a történelem folyamán volt nagyobb mértékű bevándorlás az országba. Ebbe a körbe tartozik az iszlám világ is, amelyből a diverzitás növelésének érdekében került Isten kardja a hitetlenek birodalmába, mégpedig az ő kifejezett kérésükre. Ebben az esetben olyan jól sikerült megpörgetni a hatlövetű Colt tárát, hogy pont töltve volt, amikor elhúzták a ravaszt. A vízumlottót megnyerők kifejezetten szigorú biztonsági vizsgálatokon esnek át, azonban Isten kardja senkinek nem szúrt szemet, hiszen nem voltak „terrorista” kapcsolatai, Allahhal és Mohameddel való viszonya pedig magánügynek számít.
Egyesek értetlenül és megdöbbenve állnak a tény előtt, hogy Isten kardja lesújtott a hitetlenekre, és reménytelenül keresik az elkövető motivációját, ami pedig napnál világosabb. Vallásának előírásait és prófétájának tökéletes példáját követve lépett a dzsihád, vagyis az Isten útján való fegyveres harc ösvényére. Ehelyett a szokásos önmarcangolás és áldozathibáztatás következik, mely szerint Isten kardja nem találta a helyét Amerikában, nem tudott otthoni szakmájában, könyvelőként elhelyezkedni, angolul sem igazán beszélt, ezért teherautó-sofőrként, majd az Uber alkalmazottjaként kellett boldogulnia, sokat utazott, családot is alapított, tehát nem volt az élete fenékig tejfel.
Tegyük hozzá, sok-sok millió, angolul tökéletesen beszélő, nyugati civilizációjú ember lett volna maximálisan elégedett Saipov életszínvonalával és lehetőségeivel, de az ő céljainak mindez nem felelt meg. Furcsa, hogy az angolul kevéssé beszélő, nem a szakmájukban elhelyezkedő káfir kelet-európai vagy dél-amerikai bevándorlók nem követnek el dzsihadista mészárlásokat. Mi lehet a különbség oka?
Azért pozitívumok is voltak a hitetlenek feslett birodalmában Isten kardja számára. Hazájában, Üzbegisztánban például nem gyakorolhatta a béke vallását annak alapművei szerint, és a próféta tökéletes példájának szigorú követésével. Ott ugyanis a dzsihadizmust, az arra való felbujtást, illetve az iszlámon alapuló politikai rendszer bevezetésére való törekvést a kormány szigorúan bünteti. Ezért a Nyugattól meg is kapja a megfelelő emberjogi kritikákat. Nem ez az első eset, hogy a nyugati szemmel diktatórikus közép-ázsiai országokból a legelhivatottabb dzsihadisták inkább nyugatra költöznek, hogy korlátozások nélkül merülhessenek el a béke vallásának tanulmányozásában.
Talán van még, aki nem felejtette el a stockholmi utcán kilapított európaiakat – őket egy Rakhmat Akilov nevű üzbég dzsihadista ölte meg, akit saját állítása szerint az üzbég hatóságok terrorizmus miatt üldözték; a szentpétervári metróban pedig egy kirgizisztáni üzbég igazhitű, Akbardzson Dzsalilov robbantott.
Isten kardja a New Jersey-i Paterson város Omar nevű mecsetjében merült el az iszlám igaz tanaiban. Az, hogy ebben a mecsetben az iszlámot teljes valójában mutatják be a híveknek, nem pedig valamiféle fékezett habzású változatát, már az amerikai hatóságoknak is szemet szúrhatott. A mecsetet 2006 óta megfigyelték, mert gyanították, hogy itt terrortámadásokra (értsd: dzsihadista támadásokra) tehetnek előkészületeket. Ez a megfigyelés 2014-ben ért véget, amikor a Demográfiai Egység működését felfüggesztette a New York-i rendőrség, mivel Linda Sarsour iszlamista-feminista (vegyük észre a belső ellentmondást!) aktivista kampányt indított annak eltörléséért, iszlamofób volta miatt.
Pedig New Yorknak nagy tapasztalata van a dzsihadistákkal, hiszen már több ezer ember halt meg itt miattuk. A 8,5 milliós város közvetlen környezetében közel nyolcszázezer muszlim él, tehát a dzsihádfenyegetettségtől való félelem valamelyest racionálisnak tekinthető.
A támadás után következtek a szokásos reakciók. Egy eltévelyedett, beteg ember hajtotta végre a mészárlást, mondta Trump elnök. Az igazság ezzel szemben az, hogy egy makkegészséges, kifejezetten céltudatos és sziklaszilárd identitású ellenséges harcos volt az elkövető. Isten kardja pontosan tudja, hogy ki ő, és azt is, hogy kik vagyunk mi. Egyedül közöttünk vannak eltévelyedettek, akik erre a két kérdésre nem tudnak, vagy inkább nem akarnak őszinte válaszokat adni.
A fősodratú amerikai média műsorvezetői és megszólaltatott szakértői – köztükMalcolm Nance – szerint Isten kardjának tette iszlámellenes, ellentmond a vallás tanításainak, ezt azonban nem támasztják alá doktrinális alapokkal, nem véletlenül, hiszen nem is tudnák. Jake Tapper, a CNN riportere szerint például az „Allahu akbar” iszlám csatakiáltást (jelentése Allah hatalmasabb vagy a leghatalmasabb) a legszebb és legbékésebb körülmények között is szokták használni. A lényeg a befolyásolás, az apologéta és iszlámot mentegető indoktrináció. Rengeteg oka lehet egy dzsihadista támadásnak, kivéve az iszlám tanításait és Mohamed tökéletes példáját.
Bill de Blasio polgármester szerint ez egy elszigetelt eset volt, magányos elkövető hajtotta végre, ezért nincs folyamatos terrorfenyegetettség. Meglehet, hogy a terrorfenyegetettség nem folyamatos, de a dzsihádfenyegetettség már másik kérdés.
Trump elnök a vízum-oroszrulett megszüntetése érdekében tenne lépéseket, meglátjuk, milyen eredményekkel. Zárójelben megjegyezhetjük, hogy Isten kardja már 2010 óta Amerikában él, amikor a mai ismert Iszlám Állam még csak hagymázas képzelgés volt vezetői fejében is. A határőrizet szigorítása tehát fontos és hasznos dolog, de nem elégséges. Az Iszlám Állam nem azután fog beszivárogni a határainkon, hogy a Közel-Keleten és máshol legyőzzük őket, hanem már itt él közöttünk évtizedek óta. Elkövetői nem magányos farkasok, hanem az iszlám politikai ideológiája által motivált elhivatott dzsihadista muszlimok.
Trump elnöknek azonban egy kérdésben százszázalékosan igaza van. Megbüntetésüknek egyetlen hatékony módja a halál. Évtizedes börtönbüntetésekkel csak esélyt kapnak ideológiájuk terjesztésére, további dzsihadisták toborzására és jogi rendszerünk kihasználásával a médiafigyelemre.
A szerző hivatásos katona, biztonsági szakértő
