Miközben még tart az ellenzéki levegőért kapkodás vákuumszakasza, Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalom frontembere pillanatra sem pihen. Ő nem olyan. Értékel, terveket sző, beszédet mond, nyilatkozik. De legfőképpen dohog, elégedetlenkedik. Szerepel.
Igaz, most bizonyos értelemben új oldaláról ismerjük meg a legendás festő-mázolót, aki tudvalevően még a legszelídebb emberből is képes kihozni a vadat a maga tenyérbemászó stílusával.
(Kunsztjai egy kaptafára készülnek: nagy hangon beszól a „civil kontroll” nevében, ha meg válasz érkezik, idétlenül belevigyorog a másik képébe, majd diadalittasan körbetekint, na, ugye!… Marci és hívei Saul D. Alinsky anarchista szerző A radikálisok törvényei című tanulmánya alapján készülnek a fellépéseikre, amelyeknek egyetlenegy célja: kibillenteni békéjükből az embereket.)
Nos, Gulyás Márton már vasárnap éjjel, közvetlenül az ellenzéki földindulás regisztrálása után veretes beszédet intézett a nemzethez. Arról tájékoztatott, hogy e perctől Magyarországon megszűnt a formális ellenzék, beállt az ősállapot.
Értsd: azzal, hogy a Fidesz–KDNP sorrendben harmadszor is cipóra verte a baloldalt, egypártrendszer borult a hazára. Mindezt másnap a Hír TV Egyenesen című műsorában is elmondta az amúgy is megrendültnek látszó Kálmán Olga meghívottjaként. Megtudtuk, új stratégiára van szükségük a szöttyedt pártoknak.
A lényeg: az ellenzéki képviselők ne üljenek be a leendő parlamentbe. Gulyás szerint egy magára valamit adó politikus ilyen hallatlan helyzetben nem veszi fel a mandátumát, mondjon bármit is a pártja. Nem szabad ilyen megaláztatással együtt élni.
Demokráciáról ugyanis csak akkor beszélhetünk, akkor érdemes beülni a parlamenti patkóba, amikor a haladó baloldal nyeri a választást a vele járó kasszakulccsal együtt. Ez, ami most itt megy, csak egy szimpla kabaré – véli a politológussá nemesedett Marci. Szegény.