Bár a hírértéke csekély, azért elmondom: mifelénk is felborult az éghajlati rend, gatyarohasztó a kánikula. Pontos értékekről nem tudok beszámolni, a kerti hőmérő már napokkal ezelőtt kilépett a skálájából, és megolvadt.
De ez semmi, a kapu előtt az aszfalt előbb felhólyagosodott, később ragacsossá lett. A reggel kirakott szemeteskuka délre beleolvadt a flaszterba, szegény kukások alig tudták megmozdítani, amikor jöttek. Boldogtalan puli kutyám, Bari már kora reggel beásta magát az egyik bokor alá, a világért se jön ki onnan, ellenben lesújtón néz rám, mintha én tehetnék a kánikuláról.
Tavaly olvastam, hogy valahol Franciaországban a melegtől szenvedő férfi buszsofőrök úgy döntöttek, szoknyában mennek dolgozni, miután cégük nem engedélyezte a rövidnadrág viselését. (A szoknya tilalma nem szerepelt a szerződésben.)
A busztársaság elnöke erről hallani sem akart, de azt is kijelentette, óriási kiadás lenne a vállalatnak, ha minden buszvezetőt rövidnadrággal ruháznának fel. A problémát végül a váratlan lehűlés oldotta meg. Nálunk viszont még gatyázni sem érdemes: a meteorológus azt mondja, sokáig marad a hőség, enyhülésnek nyoma sincs.
Aki teheti, hűtőládában vészelje át a kritikus napokat, vagy ugorjon a kútba, ha van benne víz. (Ismerősömtől azt hallottam, forró teát kell inni ilyenkor – az arabok is azt csinálják, és meg sem kottyan nekik a sivatagi kánikula.
Mondtam neki, hogy akkor igyon ő, aztán majd meséljen.) A boltban azt pletykálják, ezentúl már tél sem lesz, a jéghegyek elolvadnak, a pingvinek és a jegesmedvék kihalnak. A hűtőszekrényt meg aranyárban fogják adni.
Öreg mesterem, boldogult Baróti Géza bácsi mondta: forró fejjel sose írj újságcikket, fiam, mert abból sajtóper lesz vagy napszúrás. (Csakhogy most nincs pardon, cikket követel a szerkesztő.)
Visszasírjuk még a jégkorszakot.