Nem foglalkozik a korával, az ajándékok nem érdeklik, nem tartja a születésnapokat. Nem tartaná, ha megtehetné, de tehetetlen azzal a szerető tömeggel szemben, amely meg akarja ünnepelni. Ő csak megy előre, szalad, épít, felfedez, ültet, küzd, újít, amerre jár, zenével és gondolatokkal. Fejében partitúrák cikáznak, próbarendek, ötletek sorakoznak, hol, mit, miként lehetne jobbá tenni, segíteni. Szinte egyszerre van több helyen, és ha feltűnik, úgy kell elkapni, rászólni, kérlek, állj meg, Káli, csak egy pillanatra, csak egy estére, szeretnénk téged felköszönteni!
Az a sok-sok gyerek és felnőtt, több nemzedék, számtalan család, pedagógusok, muzsikusok sora, akik az elmúlt fél évszázadban felejthetetlen élményeket, útravalót kaptak tőled. Ő erre persze mosolyog huncutul, na jó, de akkor hadd adjak nektek-veletek egy nagy koncertet, hogy messzire zengjen, hadd legyen ez az én ajándékom a születésnapomra. Jobb zenét adni, mint zenét kapni. Hiába, ő Záborszky Kálmán. Nem foglalkozik a korával, az ajándékok nem érdeklik, nem tartja a születésnapokat. Nem tartaná, ha megtehetné, de tehetetlen azzal a szerető tömeggel szemben, amely meg akarja ünnepelni.
Ő csak megy előre, szalad, épít, felfedez, ültet, küzd, újít, amerre jár, zenével és gondolatokkal. Fejében partitúrák cikáznak, próbarendek, ötletek sorakoznak, hol, mit, miként lehetne jobbá tenni, segíteni. Szinte egyszerre van több helyen, és ha feltűnik, úgy kell elkapni, rászólni, kérlek, állj meg, Káli, csak egy pillanatra, csak egy estére, szeretnénk téged felköszönteni! Az a sok-sok gyerek és felnőtt, több nemzedék, számtalan család, pedagógusok, muzsikusok sora, akik az elmúlt fél évszázadban felejthetetlen élményeket, útravalót kaptak tőled.
Ő erre persze mosolyog huncutul, na jó, de akkor hadd adjak nektek-veletek egy nagy koncertet, hogy messzire zengjen, hadd legyen ez az én ajándékom a születésnapomra. Jobb zenét adni, mint zenét kapni. Hiába, ő Záborszky Kálmán.Erdész akart lenni, míg ki nem okosították, hogy nemcsak az erdőt kell járni, hanem van ennek a szakmának egy másik oldala, fakitermelés, gazdálkodás és a többi. Na, ez már nem tetszett, gondolta, marad ő a madarak énekénél máshogyan, a csellót választotta. Így lett muzsikus.
De egy idő után a gordonka sem volt elég, szűkös a repertoár egy, a hangjegyek birodalmának minden szépségét bekebelezni vágyó embernek, így lett zenekar- és iskolaépítő, karmester.Édesapja nyomdokaiba lépett, az ő csodálatos örökségét vitte tovább a Szent István Zenekarral, a zuglói zeneiskolával, a szakközépiskolával, mára szakgimnáziummal, s az általa alapított Zuglói Filharmóniával. Ha belépünk a zuglói zeneközpontba (vigyázat! minden teremben, apró zugban valaki gyakorol!), sok kép beszél a múltról, a falak szinte visszhangoznak. Ferencsik János, Kovács Dénes, Kocsis Zoltán, a legnagyobbak adtak velük koncerteket, támogatták őket, még Sir Simon Rattle is járt itt, s elámult.Záborszky Kálmán egyedülálló tehetségösztönző műhelyt, rendszert épített ki, mely vitán felül nemzeti kincs.
Világraszóló teljesítmény. Nem elírás, nincs félreértés, iskolájában jelenleg 14 kisebb-nagyobb együttes működik, a Kabóca és a Tücsök Zenekartól a felnőtt professzionális szimfonikus zenekarig kész az útja annak, aki tehetséges, szorgalmas, és persze szeret zenélni. Ezek a fiatalok azután, megízlelve az együtt játék örömét, élvezve az állandó értékközelség, értékteremtés lelki áldásait, örökké fiatalok maradnak. Éppen úgy, mint Kálmán. Ha pedig valaki különleges tehetség, fantasztikus érzékkel nyakon csípi, és minden lehetőséget megad a sikerhez.
Három szó fejezi ki leginkább annak a 70. születésnapi koncertnek a hangulatát, amelyen Záborszky Kálmánnak meg kellett állnia október 7-én a Müpa pódiumán, hogy köszönthessük: tisztelet, meghatódottság, hálaadás. Zempléni László Régi magyar táncai nyitották a hangversenyt, a négy tételt egy 140 tagú diákzenekar szólaltatta meg, régebbi és mostani tücsökzenekarosok, valamint „istvánosok” hada, alig fértek el a színpadon. Kottapult sem jutott mindenkinek, a karmestert sem lehetett tökéletesen látni a hátsó pultokból, sebaj, mondták is a fiatalok viccesen: „Kálmán bácsi figyelmeztetett a próbákon, hogy a darabot kívülről kell tudni, álmunkban is, hogy szépen szóljon.” Mindenesetre ennyi csillogó szemet, az együtt muzsikálás örömében fürdő tekintetet talán soha nem láttam koncertteremben. Megható volt ez a produkció. Utána Kodály Psalmus Hungaricusa következett, Kovácsházi István szép szólójával – felemelő volt hallgatni.
Az est második részében óriási sikert hozott a Galántai táncok, majd részletek hangzottak el Dubrovay László Faust, az elkárhozott című táncjátékából. Mindegyik mű előadásánál érezni lehetett a muzsikusok részéről a szeretetet vezetőjük iránt, hallható volt mindkettő abban, ahogyan a zenekar követte karmesterét. Ráadásként Liszt 2. rapszódiája hangzott el, nem csoda, hogy állva tapsolt, ünnepelt a közönség.Karmester úr! Állj meg hát, csak egy kicsit hatódj meg, ennyien szeretnek és elismernek téged! Meg még sokkal többen.
De Káli nem pihen, megtörli a homlokát, szusszan egyet, felhajt egy pohár pezsgőt, türelmesen végighallgatja a fogadáson innen-onnan a köszöntőket, köztük nem kisebb karmester-személyiség meleg szavait, mint Jurij Szimonov, és szalad tovább. Feladat van bőven a magyar zenepedagógia erdejében. Kálmán, Isten éltessen sokáig!
(Záborszky Kálmán 70. születésnapi hangversenye. Szent István Király Oratóriumkórus, a Szent István Király Zeneiskola és Szakgimnázium gyermek- és ifjúsági zenekarainak tagjaiból álló együttes, Hunyadi János Általános Iskola Gyermekkara [karigazgató Büttner Hedvig], vezényelt Záborszky Kálmán. 2017. október 7., Müpa)