A Gyulai Várszínház és a Kolozsvári Magyar Opera ősbemutatóját láthattuk két felvonásban augusztus 4-én. Venczel Péter és Orbán János Dénes Búbocska című ördögmusicaljét az Erdélyi Héten a Tószínpadon mutatták be.
Véleményem szerint a musical műfaja épp könnyedségénél fogva nehéz. Ez a megállapítás nem öncélú, sokkal inkább Kundera klasszikusával, A lét elviselhetetlen könnyűségével analóg logika. Ez a műfaj ugyanis épp legfőbb jellemzői okán, azaz színességénél, „jelmezességénél”, „táncosságánál”, „virgoncságánál” fogva veszítheti el tekintélyét és mondavalóját, avagy találtathat túl könnyűnek a színházkritika mérlegén.
Bevallom tehát, nem kis szkepszissel fogadtam, amikor megtudtam, hogy Orbán János Dénes regényéből musical készül, ugyanis a Búbocskát egy olyan mesének tartom, amely – hál’ istennek! – nélkülözi a gyerekeknek szánt írások gyakori túlzásait, nem enyeleg, nem habos-babos, nem gügyögős, nem túlságosan idealista. Egy vagány meséről van szó, amely fordulatosságánal fogva valóban képes felvenni a harcot a mesecsatornák sokszor agresszív és szenzációhajhász sorozataival, s mégis képes az arisztotelészi egység megvalósítására, a szórakoztatva tanításra.
A különböző stílusok társítása Béres László rendezésében kiválóan sikerült, mind a jelmezekről, mind a színpadi karakterek megformálásáról elmondható, hogy egységes, önmagukhoz és egymáshoz is illeszkedő világot hoztak létre, amely többek között a kolozsvári opera professzionális zenészeinek és táncosainak köszönhető. A musical világa, bár átformálta az eredeti meseregényt, mégsem rugaszkodott el teljesen annak hangulatától, nyelvi regisztereitől, a dalszövegeket pedig szintén Orbán János Dénes írta.
A fülbemászó dalok Venczel Péter zeneszerzőnek köszönhetők, aki a nagy sikerű, négy évadon keresztül játszott bábjáték zenéjét is komponálta, így már otthonosan mozog a mű világában.
Nem habos-babos, nem gügyögős, nem túlságosan idealista mese
Fotó: Kiss Zoltán/Gyulai Várszínház
Bár a helyenként parodisztikus, feje tetejére állított ördögvilág számos tanulságot tartogat, ezek a tanulságok mégsem túl didaktikusak, a tulajdonságok, jellemek mégsem csupán feketék vagy fehérek. A kártyajáték egyszerre lehet ördögi találmány, életek megrontója és annak a szerencsés véletlennek az eszköze is, amely révén Búbocska, az esetlen, egyszarvú ördögfióka, az ördögoskola bukott kisdiákja megszökik a pokolból új mostohája elől, és végigjárja a föld mesevilágát, ahol megtanulja mindazt, amit elmulasztott, öntudatos, talpraesett kisördöggé válik.
Végül ő az, aki elejét veszi a pokol és a mennyország között készülődő újabb háborúnak. A pokolnak – bár olyan különös hely, ahol az oskolában káromkodást és ozsonnázást oktatnak, a paráznaság pedig követendő példa – mégis megvannak a saját törvényei és igazságai, azaz a mesei igazságszolgáltatást és az általa létrejövő katarzist még egy ördögmusicalben sem kell nélkülözniük a nézőknek.
Képzett, tiszta hangok, nagyszabású táncjelenetek, elegáns fabula és sok humor jellemzi az ördögmusicalt – a Búbocska talán még Walt Disney nagy sikerű rajzfilmjeinél is szerethetőbb, azok valós alternatívája lehet mint elsőrangú családi kikapcsolódás és meseszínház.
(Venczel Péter–Orbán János Dénes: Búbocska – ördögmusical két részben. A Gyulai Várszínház és a Kolozsvári Magyar Opera ősbemutatója, Tószínpad, Gyula, 2018. augusztus 4. Rendező: Béres László)
