„Az írószövetség tisztújító közgyűlésének minden időben van tétje. Ha hiszünk abban, hogy a kultúra közösségformáló erő, hogy az író és az irodalom szavára figyelnek az emberek, hogy a kimondott és a leírt szónak súlya van, és hogy a hit hegyeket mozdít, akkor könnyen beláthatjuk: az írószövetség a nemzet életében egy fontos közösség.” Az idézet Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere köszöntőleveléből származik, és majdnem kétszáz író előtt hangzott el a Magyar Írószövetség szombati tisztújító közgyűlésén.
A múlt héten Szentmártoni János azt nyilatkozta, nem egyedül indul a Magyar Írószövetség elnöki posztjáért, de kihívója nevét nem árulta el. Így az írószövetség közgyűlésén az átlagosnál izgatottabb volt a hangulat, és konspiráció lebegett a levegőben. Több pletykaverzió is keringett hónapok óta folyó szervezkedésekről, de bárkik voltak is azok, akik a változást tűzték ki célul, hoppon maradtak, ugyanis az elsöprő többség ismét az eddigi elnökségre (Csender Levente, Dobozi Eszter, Erőss Kinga, Fekete Vince, Mezey Katalin, Vasy Géza) és elnökre szavazott.
Nem csoda, ugyanis Szentmártoni személyébe és munkájába nehéz belekötni. A viszonylag fiatal elnök mind az idősebbekkel, mind a fiatalokkal megtalálja a hangot, az írószövetségnél jól megfér egymás mellett a hagyományőrzés és a progresszivitás. Remek a kommunikáció mind a tagok, mind a média irányába, mindenki láthatja, hogy a vezetőség és a szervezők nem tétlenkednek, igyekeznek minél több rendezvényt szervezni és minél több tagot aktiválni valamint növelni a szervezet hazai és nemzetközi presztízsét.
2004–2010 között nehéz évei voltak az írószövetségnek. Az úgynevezett Döbrentei-botrány politikai törést váltott ki, és 144 író lépett ki a szervezetből, és azon túl a Szépírók Társaságát erősítette. Ezt követően a baloldali kormány alaposan megnyirbálta a büdzsét, az elsorvadásra ítélt írószövetséget a titkárként tevékenykedő L. Simon László állította talpra és szervezte újjá, életképesebbé – mondhatni: modernizálta. Ezt az utat folytatta Szentmártoni János, akit 2010-ben választottak elnökké. Az elmúlt években az írószövetség visszanyerte meghatározó pozícióját a magyar irodalmi életben.
Nem lehet azonban megpihenni, a vezetőség tisztában van azzal, hogy egyre kevesebb fiatalt érdekel a közösségi szerveződés eme régi formája, és megoldást kell találni az utánpótlás biztosítására. Szentmártoninak és a vezetőség többi tagjának nem lesz könnyű dolga, félezernél több író, több nemzedék igényének kell megfelelni, régi és új között egyensúlyozni. De mivel ez eddig is sikerült nekik, újabb, szinte egyöntetű felhatalmazással folytathatják munkájukat.
A választmányi gyűlésen a Magyar Írószövetség elnöksége posztumusz Örökös Tagság címmel tüntette ki Bella Istvánt, Lázár Ervint, Oláh Jánost és Páskándi Gézát. Örökös Tagság-díjjal jutalmazták Király László, Kodolányi Gyula, Tamás Menyhért és Tóbiás Áron irodalmi tevékenységét.