Nagyjából kétszer annyi ideig élünk, mint néhány száz évvel ezelőtt eleink, hála az orvostudomány fejlődésének, tetemünk pedig a töméntelen mennyiségű elfogyasztott szintetikus adalékanyagnak köszönhetően halálunk után alig-alig akar az anyafölddel összeolvadni, ehelyett jó sokáig megmarad konzervált állapotában.
De minden eredményt félretéve, az továbbra is egy érdekfeszítő kérdéskör maradt, hogy élettartamunkat hogyan és milyen technikákkal tudjuk még inkább meghosszabbítani. Egyes nagy öregek a whiskey-re és a jó szivarokra esküsznek, mások a táncra és a szerelemre, megint mások a zöld teákra és a jógára. Folytathatnánk ezt a végeérhetetlen sort – ahogy Dan Buettner teszi 2012-es The Blue Zones című hiánypótló könyvében –, egészen a Social Science & Medicine idén szeptemberi számáig.
Avni Bavishi, Martin D. Slade és Becca R. Levy, a Yale University School of Public Health kutatói A chapter a day: Association of book reading with longevity (Naponta egy fejezet, avagy a könyvolvasás és a hosszú élet közötti kapcsolat) című tanulmányukban azt állítják, hogy az olvasás és a hosszabb élet között már nemcsak felfedezhető, hanem bizonyítható is az összefüggés.
Állításuk szerint azok, akik olvasnak – egészen pontosan könyveket vagy szépirodalmat, tehát nem újságokat, magazinokat és az interneten bármilyen szövegalapú tartalmakat – átlagosan majdnem két évvel tovább élnek azoknál, akik az ilyen típusú szellemi javak aktív és napi szintű fogyasztása nélkül élik le életüket. A 3635 fős reprezentatív mintán – melyben minden résztvevő 50 évesnél idősebb volt – végzett kutatás során a készítők három csoportra osztották az embereket (vagy mondjuk úgy, hogy az emberiséget): akik soha nem olvasnak könyveket, akik körülbelül heti három és fél órát töltenek könyvolvasással és végül azok a szerencsések, akik hetente ennél több időt tudnak ilyen módon eltölteni.
Emellett természetesen regisztrálták a hasonló kutatásokban szokásos egyéb tényezőket is, mint például az életkor, a faj (rassz), az általános egészségi állapot, a különböző betegségek, a depresszióra való hajlam, a munka típusa és egyáltalán a foglalkoztatottság, illetve az egzisztenciális státus és a családi állapot. A minta vizsgálata során kiderült – előítéletek ide vagy oda –, hogy a könyvolvasók tendenciózusan nők, felsőfokú végzettségük van és a magasabb jövedelmi csoportok képviselői közül kerülnek ki.
A tizenkét éven át tartó „utánkövető” kutatás eredménye szerint akik körülbelül három és fél órát olvasnak hetente, azok 17 százalékkal, míg azok, akik ennél többet, 23 százalékkal csökkentik az elhalálozás valószínűségét azokhoz képest, akik nem olvasnak. Ehhez hasonló következtetésre jutottak a nyomtatott újságok, hetilapok és folyóiratok olvasói vizsgálata során is, de ott az egymáshoz képesti százalékos eredmények jóval kisebb eltéréseket mutattak.
Mindezt még inkább leegyszerűsítette az egyik szerző, az epidemológusprofesszor Becca R. Levy a The New York Timesnak adott nyilatkozatában: „Azok a résztvevők, akik állításuk szerint napi fél órát olvasnak, szignifikánsan növelték a túlélési esélyeiket a nem olvasókhoz képest. (…) És ez a különbség akkor is megmaradt, amikor figyelembe vettük az egészségi állapot, az iskolai végzettség, a kognitív képességek változóit is.”
Őt egészítette ki a The Guardiannek nyilatkozó Avni Bavishi, aki szerint ez a hatás leginkább annak köszönhető, hogy az információáradatot istenítő korunkban a lassú és belefeledkező úgynevezett „elmélyült olvasás” (deep reading) különös jelentőséget kap, máshogy dolgoztatja meg az agyat: a belső összefüggések feltárása a hétköznapitól eltérő kognitív folyamatokat indít el, növeli a szociális érzékenységet és az érzelmi intelligenciát, és végeredményben meghosszabbítja az olvasó ember életét is.