– Elintézném, hogy Kína ezt a fickót eltüntesse bármilyen formában nagyon gyorsan. Úgy értem, ez egy nagyon rossz srác, és nem szabad alábecsülni őt. Akármelyik fiatal gyerek, aki át tudja venni a hatalmat az apjától, miközben az összes tábornok meg mindenki arra a pozícióra hajt, azt nem szabad alábecsülni. Kínának teljes, abszolút hatalma van Észak-Korea fölött. Nem ismerik el, de így van. Ezért nekik kell ezt a problémát eltüntetniük. Kína kiszipolyoz bennünket. Elveszik a pénzünket. Elveszik a munkahelyeinket – hangoztatta Donald Trump kampánybeszédében a CBS amerikai tévécsatorna reggeli műsorában. A szenvedélyes monológ „rosszfiúja” Kim Dzsong Un, Észak-Korea vezetője, akit a republikánusok jelenleg első számú elnökjelölt-aspiránsa szerint Kína irányít. Ennek azonban a tények ellentmondanak, a koreai helyzet sokkal bonyolultabb ennél.
Észak-Korea látványos akciókkal kezdte az idei évet, így erősítve meg Kim Dzsong Unt a vezetői pozícióban. Január 6-án a világtól elzárkózó ország sorozatban a negyedik nukleáris kísérletet hajtotta végre. Ekkor a bejelentés szerint hidrogénbombával, egy hónapra rá pedig hordozórakétával kísérleteztek. Utóbbira reagálva Dél-Korea bejelentette, bezárja a keszongi ipari parkot, az utolsó olyan létesítményt, ahol a két Korea bármilyen szinten együttműködött. Szöul szerint ugyanis nem járja, hogy a jóindulatukért cserébe az észak-koreaiak a parkból befolyó pénzt interkontinentális rakétákra költik. A dél-koreai Egyesítési Minisztérium beszámolója szerint eddig 616 milliárd won (140 milliárd forint) áramlott Keszongon keresztül Észak-Koreába. A kimutatások szerint azonban Keszong nem különösebben jelentős Észak-Korea gazdaságának, 33 millió dolláros éves nyeresége eltörpül a kínai export mellett, az ugyanis 2,49 milliárd dollárt hozott Phenjannak tavaly.
Az anyagi háttér azonban nem minden, Phenjan pedig éppen azért tudja játszani hintapolitikáját, mert az összes nagyhatalom érdekelt a jelenlegi helyzet fenntartásában, elkerülendő az összeomlást. Dél-Korea nem tudná vállalni a menekültek özönét, ha a szigorú, de kétségkívül stabil kommunista diktatúra összeomlana. Hasonlóképp gondolkodik Oroszország, Japán és az Egyesült Államok is, céljuk az, hogy Észak-Korea önként váltson rendszert, amelyre azonban gyakorlatilag semmi esély sincs. A nemzetközi szankcióknál keményebb eszközhöz senki se nyúl, inkább hagyják Phenjant, hogy viszonylag ellenőrzött körülmények között fenyegetőzzön, hajtsa végre kísérleteit, mivel szükség esetén képesek lennének védekezni ellene.