A valaha ismert egyik legnagyobb jéghegy szakadhat el az Antarktisz-félszigetről. A Larsen C selfjég (a parti síkságról a tengerbe benyúló jégtömeget nevezik selfjégnek) törésvonala ugyanis nagyjából 18 kilométerrel nőtt meg az utóbbi néhány héten, ami azt jelenti, hogy a leszakadni készülő csaknem ötezer négyzetkilométeres jégtömböt alig 20 kilométeres szakasz köti a többi jéghez – a repedés hossza 2010 novembere óta a kétszeresére nőtt, eléri a 110 kilométert. (Az Antarktisz nyugati részén található, mintegy 350 méter vastag Larsen C kiterjedése tizede a Larsen selfjégnek.)
A kutatók úgy vélik, hogy a jégtömb leválásával a selfjég egésze válhat sebezhetőbbé, illetve akár teljesen széttöredezhet, ám a pontos sorsáról a szakértők is csak találgatnak.
Az Antarktisz környékén az elmúlt ötven évben 2,5 Celsius-fokkal emelkedett a hőmérséklet. Ezzel magyarázzák a 3250 négyzetkilométeres Larsen B jéghegy 2002-es leválását is. A Vas megyével azonos kiterjedésű jég tizenöt éve alig egy hónap alatt több ezer kis jégheggyé töredezett. A Larsen C leválása hasonló eredménnyel járhat. „Csodálkoznék, ha a következő pár hónapon belül nem következne be a leválás” – mondta a BBC-nek Adrian Luckman, a walesi Swansea-i Egyetem munkatársa. Ha a Larsen C által jelenleg feltartóztatott jég egésze eléri a nyílt vizet, tíz centiméterrel emelkedhet a globális tengerszint – az Antarktiszon 25 millió köbkilométernyi jég van.
Miért van jelentősége a gleccserek elolvadásának? Például azért, mert a Föld – bár nehezen hihető – egy jégkorszakot él meg, miközben melegszik. Ha kilépünk a jégkorszakból, és elolvad az összes sarki jég, akkor az amerikai National Academy of Sciences számítása szerint mintegy hatvan méterrel emelkedhet az óceánok vízszintje.
Ha ez valóban bekövetkezik, óriási térségek kerülnek víz alá.