Három-négy hónapja van a világnak, hogy segítsen Jemen, Szomália és Dél-Szudán lakóinak, különben éhínség tör ki a sokat szenvedett térségben, figyelmeztetett a Nemzetközi Vöröskereszt. A térségben nem ez volna az első ilyen katasztrófa, az okok pedig mindig ugyanazok: az állandó háborúskodások és az egyébként is nagyon gyenge termés azt eredményezi, hogy az emberek szinte folyamatosan az éhínség szélén tengődnek, miközben rohamosan nő a lakosság száma. A segélyszállítmányok pedig nem jutnak el hozzájuk. A kolera egyre terjed Szomáliában, az emberek igyekeznek arra menekülni, ahol vizet találnak, és ez óhatatlanul összeütközésekhez vezet.
Jemen az Arab-félsziget egyetlen olyan állama, amely nem részesült az olaj áldásában, viszont a hatalmi harcok miatt állandóan ütközőzónaként működik.
A Szaúd-Arábia vezette arab koalíció 2014 óta harcol a lakosság által nem támogatott, de a nemzetközi közösség bizalmát bíró Abd Rabbo Manszúr Hádi hatalomba helyezéséért, miközben a húszi lázadók saját hatalmukat akarják kiterjeszteni az országban. A síita húszik bírják Irán támogatását, így a harc voltaképp a két közel-keleti gigász viszálya a térség legrosszabb helyzetben lévő országában.
A húszik előretörése óta a gazdaság megtorpant, a jemeniek nagyjából 80 százaléka függ a nemzetközi segélyektől, 2,2 millió gyerek áll az éhezés szélén, csaknem félmillió pedig gyakorlatilag éhezik. Politikailag sem Szaúd-Arábia, sem az Egyesült Államok nem engedheti meg, hogy leállítsa a hadműveleteket, és hagyják a lázadókat átvenni a hatalmat, viszont a stabilitás nem tud visszatérni Jemenbe a jelenlegi patthelyzetben.
A Vörös-tenger túloldalán egy másik tapasztalt éhező ország, Szomália épp történelme egyik legsúlyosabb szárazságát éli át. Minthogy Szomália főként csak térképeken létezik, a valóságban senki sem tartja a kezében a kormányrudat, így a lakosságnak sincs esélye arra, hogy a hatóságok beavatkozzanak. A helyzetüket épp stratégiai fontosságuk nehezíti, Afrika szarva katonai szempontból rendkívül jelentős, ezért egyik hatalom sem engedi meg a másiknak, hogy ott megvesse a lábát. A mogadishui reptér üzemeltetői török cégek, a török nemzeti légitársaság rendszeresen repül a szomáliai fővárosba, és Recep Tayyip Erdogan államfő hivatalos látogatást is tett ott néhány éve, hogy felhívja a figyelmet a szörnyű állapotokra.
A 2011-es látogatás idején Szomália épp éhezett, de azok a bajok azóta elmúltak, hogy mostanra újra vészessé váljon a helyzet.
A harmadik említett állam, Dél-Szudán gyakorlatilag függetlenné válása óta háborúban áll, infrastruktúrája soha nem is volt, szomszédai, Szudán, Etiópia, Kenya, Uganda, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság mindannyian jóval erősebbek nála, és igyekeznek a befolyásukat kiterjeszteni a koldusszegény országra. Az igazi nagyágyúk, mint Kína és az Egyesült Államok ugyancsak a helyszínen vannak, előbbi főként cégei és vonatai révén, utóbbi pedig segélyszállítmányok útján érvényesíti a befolyását. 2015-ben Dél-Szudán a harmadik volt azon a listán, amelyen az amerikai segélyt jegyzik, csak Afganisztán és Irak állt előtte. Nigéria pedig hiába Nyugat-Afrika egyik legerősebb állama, az északkeleti országrészbe nem jut el a segítség, így kerülhet csaknem kétmillió ember az éhezés szélére.
Etiópia hiányzik a felsorolásból, pedig a nyolcvanas években átélt éhínsége azt égette bele az emberek tudatába, hogy Addisz-Abeba ma is kvázi képtelen etetni a lakosságot. Ez azonban ma már tévhit, az országban csaknem százmillióan élnek, és hiába okoz problémát a szárazság, amely Szomáliát és Dél-Szudánt sújtja, az egykori szenvedő ország ma már Kenya egyik legnagyobb riválisa Kelet-Afrika hatalmi játszmájában. Etiópia az utóbbi időben különösen szívélyes kapcsolatokat épített ki Kínával, Afrika infrastruktúrájának első számú építőjével. Kenya 2000-ben mintegy 70 százalékkal több pénzből gazdálkodott, mint Etiópia, ez fordult át mára, kínai számítások szerint Addisz-Abeba már az élre állt. Etiópia első számú külföldi befektetője Kína, a második pedig Törökország, ami jól jelzi, milyen hasonló terveik vannak a távolabbi gazdasági hatalmaknak.
Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy Etiópia tartja fenn a harmadik legerősebb hadsereget Afrikában, ami a konfliktusokkal teli térségben nagyon fontos ütőkártya. Ezt rendszeresen érzi is Eritrea, Etiópia egykori tengeri kijárata, amely szinte minden pénzét fegyverre költi, így akadályozva meg az etióp inváziót. Eritrea nem tud sok sikert felmutatni, de nagyon közel kerültek az utóbbi időben Szaúd-Arábiához, hogy segítsenek a jemeni háborúban. A térképre tekintve nem is kérdés, hogy miért.
