A 31 éves Luigi Di Maio (képünkön), a római képviselőház alelnöke lesz az Öt Csillag Mozgalom (M5S) ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje a tavaszi olasz parlamenti választásokon, a párt választói interneten neki szavaztak bizalmat – jelentette be az egykori komikus, Beppe Grillo, az M5S alapítója.
Az M5S szokás szerint saját választóira bízta a döntést: a párt internetes oldalán állított miniszterelnök-jelölteket, akik közül a legtöbb szavazatot Luigi Di Maio kapta. Győzelme nem számít meglepetésnek, mivel a jelöltek között nem volt igazi ellenfele. A párt egyetlen más neves politikusa sem jelöltette magát vele szemben. Az online szavazáson 37 ezren voksoltak, és több mint 30 ezren Luigi Di Maióra szavaztak – jelentette be Grillo az M5S Riminiben zajló találkozóján.
Di Maio tíz évvel ezelőtt csatlakozott az akkor még civil mozgalomhoz. Nincsen egyetemi végzettsége, politikai pályafutása előtt alkalmi munkákat végzett, többek között pincérkedett. 2013-ban az M5S színeiben az olasz képviselőház eddigi legfiatalabb alelnöke lett.
Első beszédében Luigi Di Maio nagy felelősségnek nevezte a megbízatást. Kijelentette, hogy Olaszországnak a jövő áprilisi választáson arról kell döntenie, hogy „túlélni akar, vagy el akar kezdeni élni”.
Hangsúlyozta, hogy az M5S kormányra kerül, és ez az olaszok visszavágása lesz. Azt ígérte, olyan kormányt állít össze, amelyre az olaszok büszkék lesznek, s hozzátette, hogy már a választás előtt bemutatja a kormány tagjait.
Később Luigi Di Maio újabb beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy az M5S missziója az, hogy megváltoztassa Olaszországot. Hangsúlyozta, hogy az Öt Csillag Mozgalom öt év óta Itália legnagyobb pártja csaknem 30 százalékos támogatottsággal.
Di Maio a civil mozgalomból 2009-ben lett párt kormányfőjelöltjeként egyebek között korrupciótól és anyagi érdekeltségtől mentes politikát, megújuló forrásokra épülő energiapolitikát, valamint állampolgári jogon járó minimálbért hirdet minden rászoruló számára. Nem riadna vissza a költségvetési deficit emelésétől sem, ha ezzel növelheti az infrastruktúra-beruházásokat.
Továbbá szigorú migrációs politikát vezetne be a befogadás leállításával, és nem híve az euróövezeti tagságnak sem.