Skócia 32 választókörzetéből mindegyikben az unióban maradás győzött, a skót választók 62 százaléka a Brexit ellen szavazott. A főminiszter szerint ez egyértelműen mutatja, hogy Skócia nem akar kiválni az Európai Unióból, csakhogy a skótok kevesen, az angolok pedig sokan vannak, így az utóbbiak szavazatai legyőzték a felföldiekét, Skóciának pedig követnie kell a déli testvért, ha már közös korona alatt élnek. Két éve kis különbséggel győztek a népszavazáson azok, akik az említett közös korona alatt akartak maradni, főként azért, mert London akkor további előnyöket, bővülő jogköröket ígért Skóciának. Sturgeon tegnap méltatlankodva mondta, „sok ember épp az Európai Unió tagsága miatt szavazott az Egyesült Királyság mellett a népszavazáson”. Az akkori kampányban a függetlenség ellenzői valóban azzal érveltek, hogy a független Skócia egyáltalán nem lesz automatikusan az EU tagja, így veszélyes volna kilépni. Az ígéretek azonban nemigen teljesültek.
Nem is csoda, hogy a tavalyi brit parlamenti választáson a Skót Nemzeti Párt az 59 skóciai körzetből 56 helyen győzött. Ez a párt az évek alatt teljesen átvette Skóciában a hatalmat, a hagyományos brit pártokat pedig szinte kifüstölte az északi országból. Alex Salmond, a függetlenségi népszavazás korábbi atyja ugyan belebukott az elveszített népszavazásba, de nagyon könnyen elképzelhető, hogy politikai öröksége végül mégis győzni fog. Technikailag azonban nagyon nehéz helyzetben lenne az összes érintett, hiszen ahogy az Egyesült Királyság elkezdi a közeljövőben a tárgyalásokat az EU-ból való kilépésről, úgy egy esetleges győztes skót függetlenségi népszavazás is azt jelentené, hogy megkezdődne a leválás az Egyesült Királyságról. Skóciának így először el kellene hagynia az Egyesült Királyságot, hogy utána elkezdhesse a tárgyalásokat az Európai Unióval a felvételéről, ez pedig nagyon hosszú időbe telne. Arról nem is beszélve, hogy Skócia uniós szabályoknak kíván megfelelni, a három évszázada irányító Anglia és Wales pedig épp onnan távozik, a két gazdaságot úgy kellene összefésülni, hogy azokat épp szét kell választani. Az uniós bővítésre pedig nem biztos, hogy minden tagállam igent mondana. Ugyancsak fontos technikai kérdés, hogy Skócia önmagában nem írhatna ki egy újabb függetlenségi népszavazást, csak az Egyesült Királyság parlamentje.
Észak-Írországban Skóciához hasonlóan megdöbbenéssel fogadták a népszavazás eredményét, és a skótokhoz hasonlóan ők is a benn maradás mellett voksoltak többségben, még ha nem is olyan lelkesedéssel, mint a skótok. A Brexit támogatói 45,3 százaléknyian voltak, 55,7 százalék az EU mellett állt ki. Észak-Írország nem hasonlítható Skóciához, történelme és jogállása is nagyon különbözik, de az Ír-sziget egyesítéséért küzdő Sinn Féin kormánypárt hasonlóképp érvelt, mint Nicola Sturgeon. Martin McGuinness helyettes kormányfő szerint „a döntésnek, hogy demokratikusan kifejezett akaratunk ellenére kiszakítanak minket az Európai Unióból, semmi köze az európai intézményekkel való vitákhoz, de egyértelmű eredménye a brit konzervatív párton belüli polgárháborúnak”.
Declan Kearney, a Sinn Féin elnöke kijelentette, a szavazás teljesen megváltoztatta a politikai helyzetet Észak-Írországban, ezért népszavazást akarnak kiíratni az Ír-sziget egyesüléséről, minthogy szerintük erre lehetőséget nyújt a nagypénteki megállapodás, amely az északír polgárháborút lezárta. Az akkori ellenségek, az ír köztársaságpártiak és a koronahű unionisták a mostani népszavazáson szinte mindannyian az EU mellett álltak, kivéve a Demokratikus Unionista Pártot, amely a Brexit mellett kampányolt. Az Ír-sziget belső határa a megállapodás eredményeként szinte láthatatlanná vált, ez mindenképp megváltozik a jövőben, minthogy az ír–északír határ az unió külső határává fog válni, ahol feltehetően vámügyintézés lesz, emellett a britek igyekeznek megakadályozni a bevándorlók beszivárgását Észak-Írországba az Európai Unióból.
Wales és Anglia népe között politikailag nincs sok különbség, a nyugati, önkormányzattal bíró országrész úgyszintén a Brexit mellett állt, mint Anglia, pedig mint az Európai Unió egyik legszegényebb régiója komoly pénzeket kapott fejlesztésre Brüsszeltől. Carwyn Jones walesi főminiszter szerint a walesiek többsége azért szavazott a kilépésre, mert elege volt David Cameronból, s nem az Európai Unió tagsága zavarta. Ennek megfelelően Wales feje elsősorban a nagy uniós projektek miatt fáj a szavazási eredményt követően, valamint a külföldi nagy cégek sorsa miatt aggódnak. Ilyen az Airbus repülőgépgyártó, amely Broughton városában működik, és a szavazás előtt minden munkavállalónak levelet küldött, hogy szavazzon a bent maradásra.