– Mire az első kávémig eljutok, már megtelt az agyam a cuki kiskutyáktól a politikai hírekig mindennel, a kijelzőmön pedig lájkok, üzenetek és e-mailek sorakoznak. Gondolom, nem egyedi a kórképem.
– Sőt! Egy átlag magyar fiatal naponta ötszáz megabyte személyes adatot oszt meg a digitális térben. Ez őrült sok. Átlagban pedig 106 giga adatot fogyasztanak egy hónapban; míg egy nagymama nyolc megabyte-nál többet nem fogyaszt. Egy unoka adatfogyasztása tehát tizennégyezerszer több.
– De ez még önmagában nyilván nem veszélyes.
– Nem, de az úgynevezett filterbuborék jelenség már annál inkább. Az emberek ugyanis – az idősek és a fiatalok egyaránt – úgy fogyasztanak hírt, hogy a közösségi oldalukon böngésznek, tehát amit a hírfolyamukon látnak, arra kattintanak; és bezárják magukat egy vélemény klímába. A közösségi média ugyanis egy olyan algoritmus szerint működik, ami azt teszi elénk, ami iránt – az eddigi szokásaink alapján szerinte – érdeklődünk.
– Tehát ez az algoritmus jobban ismer, mint mondjuk a környezetemben élők?
– Igen. Ezért van az, hogy ha bizonyos témában egy bizonyos véleményt képviselek, akkor a hírfolyamban is csak egyféle állásponttal kapcsolatban jelennek meg vélemények. Nem csak hírekre gondolok, hanem az ismerőseim által posztolt véleményeket is így válogatja ki az algoritmus. Ha visszaemlékszünk, a Cambridge Analytica-botrány kapcsán a Facebook bevallotta, hogy sokáig a telefonbeszélgetéseket is figyelte, de sokak szerint még most is figyelik: a kamerát például úgy be tudják kapcsolni, hogy észre sem vesszük, és gond nélkül meg tudják oldani, hogy képet és hangot is rögzítsenek.
– Szóval, ha most éttermekről, ételekről beszélgetnénk, rövidesen megjelennének a Facebook hírfolyamomban a különböző reggelizőhelyek és bisztrók…
– Ha a Beállítások menüpontban még nem kapcsolta ki, hogy a Facebook ne férhessen hozzá a mikrofonjához, akkor van rá esély. Nekem például van egy szoftverem, amivel láthatom a titkos csoportokat – akkor is, ha nem ismerősöm az illető, aki tagja –, és nem kell még hackernek sem lenni, mert bárki hozzá tud jutni könnyedén.
– Ennek tudatában nem csodálom, hogy a digitális immunerősítő tippeken száz szakember dolgozott egy éven át.
– Bizony, hiszen ez már nem egy technológiai kérdés, nem csak arra kell felkészíteni az embereket, hogy milyen vírusirtót használjanak, és hogyan válasszanak kódot a telefonjukra, hanem egy olyan viselkedést is meg kell tanítani, ami a virtuális térben történik. Ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk, és ezek az immunerősítő tanácsok gyakorlatorientáltak legyenek, az összes iparági szereplőt felkerestük, akik a kibervédelemmel foglalkoznak: pszichológusok, szociológusok, kiberbiztonsági szakértők és nyomozók, valamint vírusirtók forgalmazásával foglalkozó cégek, tanácsadó cégek és etikus hackerek is vannak a csapatban. Ez a 116 tanács megtanít a tudatos internetezésre, hírfogyasztásra és közösségi média – felelős – használatára, és felkészít arra is, hogyan próbálják megszerezni az adatainkat.
– Mekkora a baj? Mennyire vigyázunk a személyes adatainkra?
– Pár hete volt egy elgondolkodtató és megdöbbentő kísérletünk. Egy hamis mozis promóciót hoztunk létre, amelynek lényege, hogy egy mindenféle nyeremény és álomutazás fejében, csak egy rövid kérdőívet kellett kitölteni. A 250 megszólított fiatalból 207-en minden adatukat megadták: anyja neve, lakcím, e-mail-cím. A fiktív nyereményjáték résztvevői ráadásul azt is kipipálták, hogy elolvasták a játékszabályt, és egyetértenek vele, miközben semmilyen játékszabályt nem láttak. Volt például egy informatikus, akire rákerestünk és különösebb nyomozás nélkül megtudtuk, hol dolgozik, mióta házas, ki a felesége, hogy hívják a kislányát és milyen betegséggel küzd.
– Az emberekben valamiért nincs félelemérzet. De miért?
– Mert mindenki az ősbiztonság elvét vallja, mondván, ugyan, az én adataim kinek vagy mire kellenének? Az emberekben nincs meg az úgynevezett Hirosima-élmény. Nincs egy olyan kollektív, társadalmakon átívelő élmény, mint az atombomba esetében, amire azt mondjuk, vigyáznunk kell vele. Pedig a kettő nem áll olyan messze egymástól: nemrég olvashattunk arról, hogy orosz hackerek amerikai rendszerekbe másztak bele, és kapcsoltak le városrészeket az energiaellátásról; de jelzőlámpákat is tudnak már irányítani. Ma, amit internetnek nevezünk és látunk, az a valós internet mindössze négy százaléka. A fennmaradó, „láthatatlan” fekete böngészőkön zajlik a bűnözés, a fegyver- és emberkereskedelem, a kábítószer- és szervkereskedelem is. Megdöbbentő tény az is, hogy több mint ötvenezer ember adatát itt tárolják, és árulják különböző adatbázisokban, bűncselekmények elkövetéséhez, a közösségi médiáról nyert információkból.
– Vannak abszolút tiltólistás alkalmazások?
– Azt nem tudjuk, és nem is akarjuk megtiltani, hogy ne ismerkedjenek a fiatalok, hiszen akár a Facebook vagy a társkereső oldalak ezért jöttek létre. Néhány tanácsot viszont érdemes megfogadni tőlünk, például azt, hogy a férfi, akit személyesen még nem ismerünk, hova hív el első randira. Mondhatni alapszabály, hogy kizárólag nyilvános helyen találkozzunk vele, és ne egy parkban vagy az illető lakásán, vagy a saját otthonunkban. Ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy ne használják a drogériák telefonos applikációit és kedvezményeit.
– Mi a baj a drogériák kuponos lehetőségeivel?
– Gondoljon csak bele, mennyi adatot kérnek el; néhány ezer forintért cserébe a teljes digitális életét odaadja. Megéri, hogy háromezer forintért hirdetéseket kap, elemzik a vásárlási szokásait, és felhasználják az adatait?
– De az miért veszélyes, hogy egy olyan drogéria, ahol rendszeresen megfordulok, a vásárlási szokásaimhoz mérten küld ajánlatokat és akciókat?
– Ha a világ techóriásainak – Yahoo, Google, Gmail – biztonsági rendszerét képesek feltörni, akkor ne gondoljuk, hogy egy parfüméria vagy egy drogéria rendszere kihívást jelent a hackereknek. Nem olyan régen egy állásportálon elérhetők voltak az álláskeresők adatai. Feltöltjük az önéletrajzunkat, és a jelenlegi munkáltatónk rákereshet a nevünkre és látja, hogy éppen távozni készülünk a cégtől. Onnantól, hogy egy hacker kezébe kerülnek ezek az információk, akár el is adhatja az adataim.
– A legtöbb ember viszont tényleg úgy van vele, hogy kinek lennének érdekesek az adatai?
– Pedig a valóság ennél sokkal árnyaltabb: bekerülök egy olyan adatbázisba, ahol jobb esetben csak marketingcélokra, rosszabb esetben bűncselekmények elkövetésére használják a személyazonosságom. Mivel nem csak egy kódot adok meg, hanem a nevem, a születési helyet és időt, az anyám nevét, az e-mailem. Egyre több olyan esetet regisztrálnak, amikor egy feltört e-mail-címről kiküldött e-mailban azt írják: „nagy bajban vagyok, baleset ért és nem tudok telefonálni, de erre a bankszámlára utaljatok néhány tíz ezer forintot”; vagy lakást próbálnak kiadni az e-mail-címével, és előlegeket kérnek a nevében. A digitális személyazonosságunkkal akár bankszámlát vagy céget is létrehozhatnak. Azt pedig végképp érdemes elkerülni, hogy a Facebook-profilunkkal lépjünk be más oldalakra, mivel azonnal, minden ott található adatunkat beszippantja.
– Késő bánat, szinte minden regisztrálást a Facebook-profilommal oldok meg, mert így egyszerűbb.
– Ezzel más is így van, viszont nem szerencsés. Ráadásul a Facebook most is tudja, hol vagyunk, annak ellenére, hogy az alkalmazás nincs megnyitva. Számomra megdöbbentő volt, hogy egy évre visszamenőleg, napra, órára, percre lebontva egy tárképen ott van az összes hely, ahol jártam. Mivel az én telefonom ID-ja (azonosítója) az ön telefonja közelében van, nem lepne meg, ha rövidesen felbukkanna a profilja, hogy jelöljem ismerősnek.
– A digitális immunerősítő kampányban influencerekkel (véleményvezérekkel) dolgoznak együtt, akik a felelősségteljes internethasználatra hívják fel a figyelmet. Szerintem viszont éppen ők azok, akik a fiatalokat negatív irányba vihetik, hiszen mindent elárulnak magukról: mit esznek, hogyan sminkelnek, hova járnak szórakozni vagy milyen környezetben élnek és hol.
– Pont emiatt választottuk az influencereket, mert a fiatalokra iszonyú nagy hatással vannak. Egy-egy véleményvezér Instagram-profilját vagy Youtube-csatornáját százezer fiatal követi nap mint nap. Akikkel közösen dolgozunk, azok már tudatos és elővigyázatos felhasználói a virtuális életnek. Ugyanakkor a digitális immunerősítő csomag külön kitér az influencerekre és a vloggerekre, a legtöbben ugyanis nemcsak magukat, hanem családtagjaikat is veszélyeztetik a bejegyzéseik miatt. Kevesen tudják például, mennyire fontos, hogy a videókat mindig egy fix helyen rögzítsék, ami erre a célra lett kialakítva, és kontrollálni tudják, hogy mi van a háttérben. Így nem lehet beazonosítani, hol vagyunk pontosan. Az is alapszabály, hogy ne vonjanak be családtagokat, szülőket, barátokat – az engedélyük nélkül – a videóbejegyzéseikbe, mert könnyen kikezdhetik a kommentelők a szeretteiket. Legalább ennyire aggasztó a szelfizés is, vagyis inkább azok a dolgok, amik mögöttünk vannak a fotón.
– Azt hiszem, ideje jobban átvizsgálnom a digitális életemet.
– Az összes immunerősítő tipp fent van a weboldalunkon (mydip.xyz), érdemes elmélyedni bennük. Néhány hét múlva pedig elindul egy roadshow is, ahol a szakembereink és előadóink személyesen válaszolnak a gyakorlati kérdésekre.
Biztonsági Immunerősítő Program
A fiatalok digitális biztonsága a célja annak a kampánynak, amelyben összesen 116 digitális immunerősítő javaslatot fogalmaztak meg. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Új Nemzedék Központ programjának kidolgozásában száz szakember dolgozott együtt több mint egy éven át: a jelszóvédelem, a kétlépcsős azonosítás, a wifihálózat biztonságossá tétele, a kamu nyereményjátékok és a kiberbűnözők módszerei mellett arra is felhívják a figyelmet, miért jelenthet veszélyt egy videó vagy egy szelfi. A program aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az X, Y és Z generáció mintegy huszonöt százaléka folyamatosan elérhető az interneten, miközben egyre többen válnak valamilyen kiberbűncselekmény áldozatává.