- Amikor mi a demográfiát állítjuk előtérbe, nem egy individuális, hanem egy közösségi szemlélettel közelítünk
- Európában Magyarországtól Észtországig számos egyetemen oktatnak családtudományokat
- Legalább azt a biztonságot hagyjuk már meg a bizonytalanság világában a gyermekeinknek, hogy ők kisfiúnak és kislánynak születtek
- A családtudományok egy elfogadott, komoly tudományág Európa számos országában és az Egyesült Államokban
A miniszter azt mondta: tudósokkal nem tudósként vitatkozik, hanem mint a kormányzat szereplője kötelessége állást foglalni olyan kérdésekben, melyek a társadalmat érintik. A család, a férfi és a női szerepek jövője, a férfiak és a nők kibontakozása ilyen. Ebben az ügyben jobb az együttműködés, mint a másiknak a “lebunkózása”, miszerint “ő hallgasson, mert politikus” – szögezte le.
Beszélt arról is, hogy Európában Magyarországtól Észtországig számos egyetemen oktatnak családtudományokat. Amikor elindult a „gendergondolat”, számos hiányosságot próbáltak pótolni, miszerint ne csak a biológiai nemből származó sajátosságokat vizsgáljuk, hanem vannak társadalmi szerepek, melyek befolyásolják a nők és a férfiak a társadalomban betöltött szerepét, egymáshoz, a gyermekükhöz, a munkaerő-piachoz való viszonyát. A legújabb megközelítés szerint a gender megközelítés szembefordul a biológiai nemmel. Mi pedig azt gondoljuk, legalább azt a biztonságot hagyjuk már meg a bizonytalanság világában a gyermekeinknek, hogy ők kisfiúnak és kislánynak születtek – hangoztatta.
Kiemelte:
fontosnak tartják a demográfiai kérdést, a gyermekvállalási kedv, lehetőségeinek kutatását, a migrációs válságot.
A nyugat-európai társadalmak úgy gondolják, a meg nem született gyermekeket a migránsok gyermekeivel pótolják, mert egyébként olyan mértékű az elöregedés, hogy hiányozni fog az a fiatal-középkorú réteg, mely eltartja majd az idősebbeket.
Amikor mi a demográfiát állítjuk előtérbe, nem egy individuális, hanem egy közösségi szemlélettel közelítünk. Az egyénnek nem csak útjában állhat a másik kibontakozása, hanem segíthetik is egymást. A legjobb „laboratórium” pedig a család, melyben magától értetődő, hogy a másik segítésén keresztül mi is gazdagodunk. S a másikban nem egyszerű korlátot, akadályt látunk, hanem olyan szövetségest, mely a mi életünket kiteljesítheti – magyarázta.
Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a Corvinuson már szeptembertől elindul egy ilyen típusú továbbképzés. A Semmelweis Egyetem mentálhigiénés tanszékén pedig jelenleg is van egy családterápiával kapcsolatos kurzus.
Az, hogy mi kitaláltuk, a “gender” helyett legyen “család”, és két perc alatt végigzavarjuk, ez egy rosszindulatú beállítás.
A családtudományok egy elfogadott, komoly tudományág Európa számos országában és az Egyesült Államokban. Ha ilyen képzést indítunk, akkor a tudósok komoly háttéranyaggal rendelkeznek majd – jegyezte meg.