Lassan minden a helyére kerül. Veiszer Alinda jelenleg egy futópadon, bukósisakban készít hamburgert az RTL Klubon, Sarah Mardini meg embercsempészet gyanújával egy fogdában csücsül valahol Görögországban.
Nem is olyan régen még nem voltak helyükön a dolgok és a fenti hölgyek. Októberben még ugyanabban a stúdióban csücsültek.
Sarah Mardini, a migránsbefogadást propagáló szervezetek és újságírók reklámarca egy Szíriából menekült úszónő. Testvére és egy senki által soha nem ellenőrzött, mesébe illő története van neki. Állítása szerint, midőn a meneküléshez használt gumicsónakjuk motorja elromlott, testvérével együtt beugrottak a fagypont körüli tengerbe, és három és fél órán keresztül vontatták a többi menekültet, egészen addig, amíg el nem érték Leszbosz szigetét. Yusra, merthogy így hívják a testvérét és ő a mennybe, de legalábbis Berlinbe ment, és a két testvért ünnepelte az egész világ.
Yusra a magyarországi vizes világbajnokságot is megjárta, a tizenkét éves úszó kislányok szintidejét teljesítve, hatalmas sikert aratva meg is nyert egy előfutamot. Az akkori hisztériát jól jellemezte, hogy az orbáni intézkedések – kerítésépítés, határellenőrzés stb. – ellen demonstráló ellenzéki, liberális polgártársaink napokig ünnepelték Yusra úgynevezett sikerét.
A velük nem ünneplőket pedig törölték mind az ismeretségi körükből, mind az emberiség tisztességes felét alkotók közösségéből. A körút vonzáskörzetében lakó liberális ismerőseink szír zászlóra cserélték profilképeiket, és izzó gyűlölettel kérték számon a magyaroknak szurkoló magyar szurkolókat.
Más világ volt, na. Elmúlt. És ma már talán ők is szégyellik forradalmárságukat és azokat a mondataikat, hogy százszor jobban örülnek a menekült lány sikerének, mint honfitársaik eredményeinek.
A damaszkuszi bombák robajától egészen Berlinig menekülő Yusráról aztán sokáig nem is lehetett hallani – most se nagyon tudni, mi van vele –, de Sarah nővére megcsinálta a szerencséjét. Európa vezető politikusai és maga Ferenc pápa is fogadta, röpködtek a szelfik, a vacsorameghívások, az estélyek, alacsonyan szálltak a kézfogások, ami a népi megfigyelések szerint mindig menekültek tömegeinek a közeledtét jelzi.
A kedves és mosolygós szír lány lett az érzékenyítés arca, kapott is egy négyéves ösztöndíjat, etikus politikát kezdett tanulni, jelentsen ez bármit is, no meg egy meghívást az akkor még ideiglenesen a Hír TV-ben állomásozó Veiszer Alindától. Magát az interjút nem elemezném, pont olyan volt, mint a többi Alinda-interjú, nem véletlen, hogy a műsorvezetőnő jelenleg nem kulturális beszélgetéseket készít mondjuk az ATV-n vagy a szlovák közszolgálatin, hanem hamburgert az RTL-n.
Alinda 45 percig sajnálta Sarah-t, lecsapott arra a mondatára, hogy az összes ország közül Magyarországon bántak vele a legrosszabbul, ezt háromszor el is ismételte és ismételtette az azóta embercsempészeten kapott sztárral, valamint álnaivan megpróbálta megfejteni, hogy más, emberségesebb, civilizáltabb, fejlettebb, befogadóbb és kevésbé mucsaibb országokban miért fogadják örömmel a menekülteket, de arra nem kaptunk választ, Sarah miért taxizott egészen Berlinig, ahogyan arra se, hogy Alinda pontosan milyen megfontolásból őt, nem pedig mondjuk a kölni erőszakolók közül hívott meg valakit a műsorába.
Ma pedig egy letűnt és bukott kor mementójaként őrzi az internet Alinda és Sarah beszélgetését. Amit soha nem szabad elfelejtenünk. Így dolgozott nem is olyan régen, kevesebb mint egy éve az embercsempész és a migránssimogató propagandista.
De most már mindketten a helyükre kerültek.