Kiakadt a putyinográf mutatója: Vlagyimir Vlagyimirovics, minden oroszok ura elfogadta az osztrák külügyminiszternő esküvői meghívását. Karin Kneisslt emiatt nem kisebb tényező szólította fel lemondásra, mint Michel Reimon, az osztrák Zöldek európai parlamenti politikusa. Hogy miért is nem egy bécsi parlamenti képviselőjük tette ezt? Nos, olyan nincs nekik.
Az osztrák Zöldpárt mandátum nélkül maradt a tavalyi választások után. Érdekes, a megítélésére oly kényes Ausztriában az nem derogált, hogy a makulátlanul balliberális államfő, Alexander Van der Bellen júniusban vörös szőnyeget teríttetett a Kreml lakójának lábai elé. Igaz, most magáneseményről volt szó, Stájerországban bekötötték az 53 éves ara, Kneissl főkülügyér fejét.
A nyári melegben akciós árban van a poén: Te csak házasodj, boldog Ausztria! Ám nemcsak Reimon EP-képviselő nem nagyon boldog, de a Der Standard publicistája sem. „Jobb lett volna Junckert vagy Merkelt meghívni? Mindenképpen. A kérdés az, hogy eljönnének-e egy olyan partira, amelyen nem világos, hogy a vendégek európaiak, pluralisztikusak és liberálisok” – így a finnyás bécsi szemleíró. Egy fontos részletet ehhez mi is elhallgattunk!
Kneissl ugyanis a szélsőjobboldalinak címkézett Osztrák Szabadságpárt jelöltjeként lett külügyminiszter. Lássuk be: miközben Jean-Claude Juncker meghívása alaposan megdobta volna az italszámlát a stájer lagzin, mások valóban más nyár végi elfoglaltságot választottak volna. Donald Trumpot például alighanem jobban érdekelte volna az osztrák szépségkirálynő-választás (ahogyan minket is: távoli rokonunk, a monyorókeréki Angelika Tuifel, Burgenland szépe is döntős). A Kremlből nézve azonban alighanem jó muri a lagzira felfűzött perpatvar.
Mindenesetre Angela Merkel nagyon nem kényes. A német kancellár – aki néhány hete Bassár el-Aszad szíriai elnök szó szerint alig kihűlt székébe ült be az orosz elnök rezidenciáján – a hétvégén fogadta az esküvőről beugró Putyint. Miért is? Forduljunk tanácsért a mindig nagyon okos német sajtóhoz. „Merkelnek és Putyinnak közös érdekei vannak”, írja a Die Zeit. Már elnézést, Merkelnek nem inkább a Krím elfoglalása ellen kellett volna tiltakoznia? De folytassuk a lapszemlét!
„A kancellár meg akarja akadályozni, hogy Aszad offenzívái újabb menekülthullámot váltsanak ki”, így a Die Zeit. Miért? A 2015-ös menekülthullám talán nem volt elég jó buli? Még egy kis Willkommenskultur? Egy falatnyi „Wir schaffen das”? Mi ez az orbánista elhajlás? „Az orosz elnök pedig tudja: a németek bizonyos feltételek mellett készek lennének Szíria újraépítésében segíteni”, folytatja az okos újság. Beismerő vallomásnak is beillik.
Lehet, hogy az orosz elnök ellen sípoló, de mára a múlt ködébe veszett Juhász Péter és őt túlélő barátai nem tudnak róla, ám nemcsak a német kancellár és az osztrák külügyminiszter fogadja Putyint. A marginalizálódó Theresa Mayt nem számítva nincs érdemi világpolitikai szereplő, akivel ne találkozott volna az elmúlt hónapokban.
Más kérdés: menyasszonytáncot is járatni kell-e a várhatóan legalább 2024-ig velünk lévő Vlagyimir Vlagyimiroviccsal. De ha ezért itthon bárki számadással tartozik, akkor Gyurcsány Ferencé az elsőbbség, aki az Apró-villában vacsoráztatta és azóta elhunyt kutyájával nyalatta a náluk valahogy időtállóbbnak bizonyuló orosz vezetőt.
