A CDU/CSU a legerősebb politikai erő maradt a Bundestagban, mégis elmondhatjuk, hogy az Angela Merkel vezette uniópártok vesztesei a mostani német választásoknak. Az előző választáshoz képest két és fél millió szavazót veszített, akik közül egymilliónál is többen az AfD-t választották.
Martin Schulz és az SPD történelmi vereséget szenvedett 20 százalékos eredményével, és a szociáldemokrata párt a második világháború óta a leggyengébb választási eredményt érte el. Az SPD nemcsak új szavazókat nem tudott megszólítani, hanem a régi táborát sem tudta megtartani. Martin Schulznak volt annyi politikai érzéke, hogy előremeneküljön, és bejelentette, hogy az SPD ellenzékben tölti a következő ciklust, ezzel elkerülve az azonnali számonkérést.
Az Alternatíva Németországért (AfD) volt a választás egyik legnagyobb nyertese, hisz a bevándorlás kérdésére adott válaszaival a szavazók 13 százalékát sikerült meggyőzni, amellyel a párt a harmadik erővé vált szövetségi szinten. Az AfD szerezte Alsó-Szászországban a szavazatok 27 százalékát, ezzel megelőzve a konzervatívokat és a volt NDK területén a második legerősebb pártként szerepelt.
Ugyan Merkel mindent megtett azért, hogy ne a bevándorlás kérdése uralja a választási kampányt, de igyekezete ellenére kijelenthetjük, hogy a bevándorlás továbbra is foglalkoztatja a polgárokat. A német választás bebizonyította, hogy az állampolgárok érzékelik a bevándorlás jelentette súlyos kihívást, és elégedetlenek az eddigi német vezetés megoldásaival.
A választási eredmény egyszerre jelenti a pragmatikus bevándorláspolitika támogatóinak előretörését (amely a magyar és lengyel állásponttal sok szempontból azonos), másrészt a CDU liberális fordulatának kudarcát.
Az AfD vezetője már a választások éjszakáján bejelentette, hogy vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi Angela Merkel menekültpolitikája miatt. Az AfD alsóházi jelenléte ugyanakkor választás elé fogja állítani a pártot. Kísérletet tehetnek arra, hogy koalícióképessé váljanak és idővel a kormány tagjai legyenek. A másik lehetőség, hogy továbbra is protesztpárti szerepben maradnak, és megelégednek az ellenzéki pozícióval.
Jelenleg ugyanis az összes többi párt elzárkózik az AfD-től való együttműködéstől. A pártnak mindenesetre nehézséget jelenthet, hogy az AfD társelnöke, Frauke Petry és követői a párton belüli véleménykülönbségek miatt nem lesznek tagjai az AfD-frakciónak. Frauke Petry lépése lehetőséget adhat a többi pártnak, hogy kísérletet tegyenek az AfD szétszakítására.
A Szabad Demokrata Párt (FDP), amely 2013-ban kiesett a német törvényhozásból, 10 százalékos eredménnyel újra a Bundestagba jutott. Az FDP magát liberális pártként határozza meg, de a választások alatt bevándorláskritikus álláspontot is képviselt (korábban a párt nemzeti liberális erőként pozicionálta magát). A párt ráadásul az orosz szankciók fenntartásával kapcsolatban megengedő volt a kampányban. Christian Lindner, az FDP listavezetője fel is vetette, hogy a szankciók nem hozták a várt eredményeket, ezért újra kell gondolni Európa és Oroszország kapcsolatát. Az FDP visszaerősödésével ráadásul a kétsebességes Európa koncepciója is sebet kaphat, a párt ugyanis korábban jelezte, hogy nem támogatják ezt az elképzelést.
Az elkövetkező hetek nagy kérdése tehát, hogy milyen koalíció alakul Németországban. Bár vasárnap Merkel azt mondta, az FDP-vel és a Zöldekkel kezdeményez kormányalakítási tárgyalásokat, kizárni továbbra sem lehet semmit. Az egyik forgatókönyv szerint a CDU/CSU–SPD nagykoalíció tovább folytatja a munkáját. Angela Merkelnek ez lenne a kényelmesebb verzió, és be is jelentette, hogy a nagykoalíció lehetőségét fenn kell tartani. A választási eredmények tükrében elmondható, hogy matematikai akadálya nincs a nagykoalíció létrejöttének.
Ugyan Martin Schulz kijelentette, hogy ellenzékbe kíván vonulni, de a döntés korántsem tekinthető véglegesnek, és lehetnek még fordulatok az ügyben. A következő alsó-szászországi választás és a decemberi pártgyűlés során fennáll a lehetőség, hogy az SPD álláspontja megváltozik, és a nagykoalíció tovább kormányozza Németországot.
A nagykoalícióhoz képest jóval nehezebben működne a Jamaica-koalíció. A Zöldek és az FDP vezetői nem zárkóztak el ettől az opciótól, de jelezték, hogy nehéz tárgyalások várnak rájuk. Christian Lindner például közel sem biztos, hogy egy koalíciós kormányzásban el akarná koptatni a visszaerősödött FDP-t, míg Angela Merkelnek a Zöldek és a CSU közti ellentétet kéne elsimítania. A pártok közti ellentétet tovább fokozza, hogy a Zöldek egyik vezetője, Cem Özdemir korábban bejelentette, hogy az FDP-vel elképzelhetetlennek tartja az együttműködést. A kormány működését tovább nehezítené az orosz szankciókhoz való viszony. Amíg Németországban nem áll fel az új kormány, addig az Európai Unió jövőjéről szóló elképzelések is az íróasztal fiókjában maradnak.
Mivel Németország legfontosabb gazdasági partnerünk, ezért hazánk szempontjából kulcsfontosságú lenne, ha stabil kormányzás működne az országban. Erre a választás eredményét elnézve jelenleg kevés esély mutatkozik.
A szerző a Nézőpont Intézet munkatársa