Ezek az adatok nem tűnnek túl rossznak, azonban a hátterükben hatalmas regionális különbségek vannak. Ezek jelentős bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot visznek bele a világgazdasági rendszerbe. A leggyengébben teljesítő régió az EU lesz, 2016-ban 2,0, 2017-ben 2,1 százalékos növekedéssel. Még gyengébb eredmény, 2016-ban csak 1,6 és 2017-ben 1,8 százalékos gazdasági bővülés várható az eurózónában.
Az EU-n belül valószínűleg Írország és Izland teljesít majd a legjobban a becsült 5,0 és 3,6, illetve 4,2 és 3,2 százalékos növekedéssel, és nem rossz a Svédországra becsült 3,7 és 2,8, illetve a Spanyolországra várható 2,6 és 2,3 százalékos teljesítmény sem. A legalacsonyabb, 1,0-1,5 százalékos várható növekedésű országok csoportjában találjuk Olaszországot, Franciaországot, Portugáliát, Belgiumot, Finnországot és Ausztriát. Görögország GDP-je még 2016-ban is zsugorodik, 2017-re viszont már javuló, 2,7 százalékos növekedést vár tőle az IMF.
Ázsia fölényesen előzi Európát
Régiónk várhatóan továbbra is az EU motorja lesz. A cseh gazdaság 2,5 és 2,4, a lengyel mindkét évben 3,6, a román 4,2 és 3,6, a szlovák pedig 3,3 és 3,4 százalékkal nőhet 2016-ban és 2017-ben.
A várható magyar adatra 2,3 és 2,5 százalékot becsül az IMF azzal az indokkal, hogy egyrészt 2016-ban az EU-s pályázatok még nem fogják ösztönözni a gazdasági növekedést, másrészt hogy a gazdasági szerkezet korszerűsödése területén gyorsabb előrelépésre lenne szükség. Megemlíti a tanulmány továbbá azt is, hogy Magyarországon 2010 és 2015 között 15 százalékkal csökkent a működőtőke beáramlása.
A miénknél gyengébb növekedést jósol viszont az IMF a szlovén, a bolgár, a szerb és a horvát gazdaságra, mindkét évre. A várható munkanélküliségi adatok tekintetében kiugróan jó pozíciót jelez előre számunkra az IMF: 6,7 és 6,5 százalékos értékünk a cseh 4,7 és 4,6, és a román 6,4 és 6,2 után a harmadik legjobb érték régiónkban. Ázsia várható gazdasági növekedése továbbra is messze felülmúlja az európai adatokat. Az átlagérték 2016-ra és 2017-re is 5,3 százalék. Élen a feltörekvő országokat, Kínát, Indiát, Indonéziát, a Fülöp-szigeteket, Vietnamot és Malajziát találjuk.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a közölt adatok előrejelzések eredményei, amelyek kiszámításánál figyelembe vettek különböző, a gazdasági fejlődést akadályozó környezeti tényezőket és bizonytalanságokat is. Sérülékenységet jelentenek továbbra is az alacsony olajár miatti gazdasági gondok az exportáló országokban, és a továbbra is nagyon magas, azonban csökkenő tendenciájú kínai és indiai növekedés is sokkokat küldhet a világgazdaságba.
De gondot okoz az alacsony beruházási szint is, amely akadályozza a gazdaságok szerkezetének korszerűsödését. Végül utal a tanulmány az olyan, nem közvetlenül gazdasági jellegű bizonytalanságokra, mint a növekvő terrorizmusveszély, a migránsválság és a különböző járványok.
A gazdasági növekedés ösztönzésére az IMF három módszert javasol: további befektetésösztönző monetáris politikát, növekedésbarát költségvetési politikát és a gazdasági struktúrák korszerűsítését. Az utóbbi nyilvánvalóan a legbonyolultabb és legidőigényesebb feladat, amelyhez megfelelő gazdasági stratégiára van szükség. A monetáris politika a pénzpiacok erősítésével, a hitelezés ösztönzésével segíthet. A költségvetési politika csökkentheti például a munkát terhelő adókat, növelheti a munkaerőképzésre szánt összegeket a munkaerő továbbképzése érdekében, de támogathat állami, a gazdaság szerkezetét korszerűsítő beruházásokat, fejlesztéseket is.
Az Irinyi-terv dobhat az adatokon
Milyen következtetéseket vonhatunk le a magyar gazdaság növekedési esélyeivel kapcsolatban az IMF-tanulmányból? A magyar gazdasági növekedés becslésénél az IMF nem vehette még figyelembe azokat az intézkedéseket, amelyek a gazdasági növekedés ösztönzését célozzák meg, de eredményei később jelentkeznek, és nem számolhatott még az Irinyi-terv várható hatásaival sem.
A bankadócsökkentés, a gazdaság korszerűsítését, fejlesztését célzó EU-s pályázatok gyors kiírása és hatékony, költségkímélő megvalósítása, az építőipar beindulása, a béremelések fogyasztást serkentő hatása, az innováció bátorítása mind gazdaságélénkítő tényező. A gazdasági szerkezet korszerűsítését pedig az Irinyi-terv jól megválasztott, jövőorientált prioritásai és a kijelölt fejlesztési területeken indított, az EU-s pályázatokkal összehangolt programok hatékony megvalósítása mozdíthatja előre.
Ma persze sok még a megfogalmazásokban a feltételes mód, hiszen egyenlőre ötletekről, elgondolásokról van szó. A sikerhez az ötletek gyors, következetes és eredményes kivitelezésére van szükség. Ennek részét képezi a hatékonysági szemlélet érvényesítése, ami azt igényli, hogy a ráfordítások eredményorientáltak legyenek. Példaként említhetném a széles sávú internet kiépítését, amely valóban fontos a digitális kultúra terjesztéséhez. Azonban a széles sávú internet-beruházásokkal kapcsolatos ráfordítások eredményeként kevés arról beszámolni, hogy hány faluban, otthonban, vagy köztéren vált elérhetővé az internet. Ez csupán a ráfordítások, vagyis az inputok felhasználását, azaz outputját mutatja.
A valódi eredmény az lenne, ha minél többen – cégek és személyek egyaránt – használnák is az internetet, amelynek segítségével például termelékenységnövelést lehetne elérni. Azaz minden egyes beruházás esetén át kellene térni az input-output szemlélet helyett az input, azaz befektetés, és az annak konkrét, a társadalomban, valamint a gazdaságban megjelenő eredménye, vagyis az „outcome” összevetését jelentő szemléletre.
Ez hozzájárulna az erőforrások takarékos felhasználáshoz és egyben a gazdaság fenntartható növekedéséhez. Végül a másik fontos sikerfeltétel az együttműködés kultúrájának erősítése. Ezt legegyszerűbben úgy lehetne megfogalmazni, hogy valóban minél több ember érezze úgy, hogy érdemes támogatni azt, ami az országban történik, mivel az az ő érdeke is, azzal neki is jobb lesz: például javul a jó minőségű és jól fizető munkahelyek kínálata, növekszik jövedelme, így többet tud fordítani az egészsége megőrzésére, tudása felfrissítésére, pihenésre, kultúrára.
Az emberi fejlődés indexe
Ez azért különösen fontos, mert az ENSZ Fejlesztési Intézete (UNDP) legutóbbi tanulmánya szerint az ezen tényezőket vizsgáló HDI index (human development index, emberi fejlődés indexe) tekintetében Magyarország a vizsgált 188 ország között 2009-ről 2014-re négy hellyel lecsúszva a 44. helyen van. Ennél rosszabb pozíciója csak Horvátországnak (47), Romániának (53) és Bulgáriának (59) van. Helyezésünket rontja, hogy az egy főre jutó GDP tekintetében – amely mutató szinten szerepel a HDI indexben – szintén csak ezek az országok vannak utánunk a rangsorban.
A HDI index javulása pedig maga is jótékony hatással lenne a gazdasági növekedésre. Összefoglalva az elmondottakat jó esélyünk van arra, hogy az IMF előrejelzésénél jobb gazdasági növekedést érjünk el. A megoldás a jó stratégiában és a hatékony végrehajtásban keresendő, nem megfeledkezve arról, hogy közben a bizonytalanságokat és kockázatokat is kezelni kell. Ennek fontosságára egy amerikai mondás szemléletesen figyelmeztet:
„Egy éles kanyar az úton nem az út vége. Kivéve, ha nem vesszük be a kanyart.”
A szerző közgazdász, egyetemi tanár
