– Mikor tudta meg, hogy esetleg újra számításba kerül a válogatottban?
– Miután Lám Bálint megsérült Mongóliában, múlt szombaton felhívott Sike András szövetségi kapitány, majd kérésemre elküldte hozzám Miskolcra a válogatott keretből Pap Arnoldot, aki nálam lakott, s velem készült három napig, most pedig már Tatán vagyok.
– Nyilván az a kérdés, hogy milyen formában.
– Edzésben tartottam magam, napi egyet súlyzóztam, futottam, amikor tudtam, birkóztam. Azt nem mondom, hogy számítottam a megkeresésre, de titkon mégis reménykedtem benne, ezért sem engedtem el a súlyomat, simán tudom hozni a 130 kilót. Most amolyan próbajátékon vagyok itt, megnézzük, mire megyünk rövid idő alatt. Mindenesetre szabadságot vettem ki, hiszen főállásban a Miskolci Városi Sportiskola szakmai vezetőjeként dolgozom.
– Tehát mégsem fejezte be a versenyzői karrierjét?
– Sosem jelentettem be hivatalosan, írásban a visszavonulásomat, ami szerencse, mert így nem kell fél évet várnom az esetleges visszatérésre. Jó passzban érzem magam, tavaly még birkóztam a Bundesligában, csak 1-0-ra kaptam ki a kétszeres világbajnok észt Nabitól, decemberben pedig kint voltam segíteni az amerikai olimpikon, Robby Smith felkészülését. Ő épp a jövő héten jön hozzám Miskolcra, tehát együtt tudunk dolgozni.
– Aztán irány Isztambul?
– Már eleve nagy lehetőség és megtiszteltetés, hogy 41 és fél évesen egyáltalán felmerült a nevem a válogatottnál. Mindenesetre kiváltottuk a licencemet a nemzetközi szövetségnél, s jeleztem a Magyar Antidopping Csoport vezetőjének, Tiszeker Ágnesnek, hogy hol találhatnak meg, ha ellenőriznének. Még nem biztos, hogy utazom az utolsó kvalifikációs versenyre, a jövő héten születik meg a döntés.
– S azt a szövetség elnöksége hozza? Csak azért kérdem, mert tavaly január óta annak is a tagja sportvezetőként.
– Ha ez a testület dönt, ha másik, én természetesen nem veszek részt a folyamatban. Úgy néz ki, most a szőnyegen a helyem, nem az asztalnál.
– Megnézte már, kik lehetnek az ellenfelei a kvótáért? Ötödször vívhatná ki az olimpiai szereplés jogát.
– Ismerem a mezőnyt, de ezt a témát egyelőre hagyjuk is, amíg nem válik biztossá a szereplésem. Maradjunk annyiban, hogy akkor éri el az embert egy lehetőség, ha tesz érte. Én tettem.