A magyar női kézilabdázás története során nemzeti együttesünk másodszor bukott el egyenes kieséses vb-nyolcaddöntőt. Pontosabban az elsőre nem is illik a bukott kifejezés, azt ugyanis 1997-ben, Németországban simán, a papírformának megfelelően elveszítette az olimpiai címvédő, később világbajnok dánokkal szemben. A bukás most, Herningben következett be, hiszen a magyar válogatott egyéni képességeiben, eszköztárában, feltételrendszerében is messze felülmúlta a lengyelt, csupán eltökéltségében, lelki munícióban maradt el tőle. Ez viszont mindent meghatározott.
A vereség és a kiesés okozta kár e pillanatban még felmérhetetlen, legfeljebb megbecsülhető, részleteiben érzékelhető. Ezért az alábbiakban mi is a legkézenfekvőbb kérdéseket tesszük fel, és igyekszünk rájuk megadni a ma legpontosabb válaszokat. Íme.
Először: mi lesz a vb-vel? Folytatódik nélkülünk, mától a negyeddöntőkkel, nyolc európai résztvevővel. Csupán az oroszok továbbjutását vennénk szinte biztosra, egyébként mindenütt nyílt küzdelem várható. A Montenegró–Norvégia összecsapás megtenné akár finálénak is, de fél szinttel lejjebb a házigazdák és a vb-címvédő brazilokat kivert románok csatája is lélegzetelállító lehet.
Másodszor: mi lesz az olimpiával? Mármint a magyar női válogatott riói esélyeivel. Ha Norvégia nyeri a vb-t, Montenegró és Franciaország pedig az első hét között végez, akkor csapatunk a tavalyi Eb-6. helyezése jogán indulhat a márciusi kvalifikációs tornán. Már egy éve, a hazai rendezésű kontinensviadalon mondtuk, bűnös könnyelműség volt beérni a hatodik hellyel – ha most emiatt úszik el a pótvizsga lehetősége, az az igazi bűnhődés. Mert más esély nincs, ezt a mostanit vétkes könnyelműséggel packáztuk el.
Harmadszor: mi lesz két súlyos sérültünkkel? Görbicz Anitát már hétfő éjjel megvizsgálták Herningben, az ő térdében szerencsére csak részleges a szakadás, hat hetet kell kihagynia. Visszatérve a szállodába, meg is jegyezte: „Most legalább csak a vb miatt kell már kibőgnöm magamat.” Tomori Zsuzsannáról tegnap itthon, Győrben állítottak fel diagnózist: a szalagszakadás a szomorú valóság. Rá féléves kényszerpihenő vár, ebben az idényben már nem léphet pályára.
Negyedszer: mi lesz Németh András szövetségi kapitánnyal? Úgy véljük, a lengyelek ellen dirigálta utoljára a válogatottat, és ez több puszta megérzésnél, a helyi gesztusok, szavak, félmondatok e verziót erősítik.
Ötödször: mi lesz a válogatottal? Már az év elejére új életet kell lehelni bele és a szakmai stábba, mert szerencsés esetben március 18–20. között következhet az olimpiai kvalifikációs torna, de ha az nem is, tíz nappal korábban mindenképpen jönnek a lengyelek – micsoda groteszk fintora a sorsnak, hogy éppen ők – elleni Eb-selejtezők.
Hatodszor, de fontossági sorrendben legelőször: úgy általában mi lesz – vagy inkább mi legyen – a magyar női kézilabdával? Ez a legfogósabb kérdés. Könnyebb is megmondani, mi ne legyen: az, ami az elmúlt negyedszázadban a kosár- és a röplabdával történt. Hogy sikersportágból észrevétlenné vált. Ha a kézilabdás lányok sorozatban a második olimpiáról is lemaradnak, jelentősen romlik a szakág presztízse, radikális intézkedésekre lesz szükség. Akár mindazok ellenében is, akik nyomtató ló módjára csak a saját igájukat húzzák, és képtelenek felfogni, hogy a nemzeti csapat sikere vagy kudarca középtávon mindent döntően meghatároz. Akit a nemzettudat hajt, remek alany; akit a sportbéli presztízs, az olimpia igézete, az is kiváló; akit egyik sem, azt vagy el kell felejteni, vagy belenyúlni a zsebébe. Persze képletesen, de mindenkit rá kell döbbenteni arra, hogy az államnak és a magánbefektetőnek csak akkor éri meg dúsgazdaggá tenni egy-egy klubot, ha azok a válogatottat és a sportág egészét szolgálják, ha képesek nagyban gondolkodni.
Ezt a közeli jövőben bővebben is érdemes lesz kifejteni, de a mai és a holnapi nap még nem a világmegváltás időszaka. Egyelőre érjen véget nélkülünk ez a vb, és szorítsunk a norvégok sikeréért. Hisz mindannyian menthetetlenül visszavedlettünk nézővé, szurkolóvá.
Hétfői nyolcaddöntők:
Magyarország–Lengyelország 23-24, Franciaország–Spanyolország 22-21, Montenegró–Angola 38-28, Oroszország–Dél-Korea 30-25.
Mai negyeddöntők:
Hollandia–Franciaország, Lengyelország–Oroszország, Norvégia–Montenegró, Dánia–Románia.