Keleti Ágnes valósággal lubickol a hazai rendezvényeken, bárhova hívják, örömmel megy, színházba jár, reggelente pedig még most is igyekszik időt szánni egy kis tornázásra. Elvégre január 9-én még csak 96 éves lesz. S hogy mi a hosszú élet titka? Mindenekelőtt benne kell lenni az 1956-os melbourne-i olimpia tornaversenyein győztes kéziszercsapatunkban!
A sors különös áldása, hogy miközben az Aranycsapatunkból már valamennyien eltávoztak, ebből az együttesünkből mindenki köztünk van.
Fűrész Attila Forradalmi győzelem című könyvének csütörtöki bemutatóján, amellyel a szerző a melbourne-i diadaluknak állít emléket, az ötszörös olimpiai bajnok Keleti Ágnes mellett találkozhattunk Köteles Erzsébettel (92), Tass Olgával (87) és Kertész Alicével (81) is, Korondi Margit (84) és Bodó Andrea (82) pedig igazoltan hiányzott, hiszen ők az Egyesült Államokban élnek – s ezzel fel is soroltuk a komplett olimpiai bajnok csapatot.
Amely hatvan éve a még ugyancsak köztünk levő Fülöp herceget (95) – II. Erzsébet királynő férjét – is megbabonázta, és a kérésére a magyarok a verseny után még egyszer bemutatták a gyakorlatukat a hat szalaggal. Már történelem, és az olimpia egyik kedvelt sztorija, hogy csapatunk öt piros-fehér-zöld és egy hirtelen előkapott szivárványszínű szalaggal tornázott, mert az eredeti hatodik, nemzetiszínűnek nyoma veszett. A verseny előtti este a mieink egy étteremben vacsoráztak, és Tass Olga ott felejtette a magáét. Csak másnap reggel vette észre, hogy nincs meg, és hiába szaladt vissza, már nem találta meg. A verseny pedig 9 órakor kezdődött! Nagy szerencse, hogy az együttesnek tartalékban volt egy szivárványszínű szalagja, és azt kezdtük el terjeszteni, a zsűri fülébe is az jutott el, hogy eredetileg is ezzel versenyeztünk volna. Tudniillik a nemzetiszínű szalagok mellett a szivárvány a remény jelképe, és a magyar nemzetet abban a vérzivataros időben csakis a remény éltetheti. Egyébként pedig a szivárvány a nemzetek összetartozásának is a szimbóluma. Nos, a csapat furfangos vezetőedzője, Herpich Rezsőné, a sportág Vali nénije meggyőzte a pontozókat; mert szigorúan nézve a szabályokat, bizony hat egyforma szerrel kellett volna versenyezni.
Ám nem csak emiatt kellett izgulni. A csarnok ventilátorai jelentős légörvényt kavartak, ami a karikákat és a tömör buzogányokat kevésbé zavarta (akkoriban szabadon lehetett szert választani), nem úgy a mi szalagjainkat! Amikor együttesünk bevonult a szőnyegre, még javában forogtak a lapátok, Vali néni azonban még éppen időben odaért a műszaki személyzethez, és kikapcsoltatta a masinákat.
Sokszor hallottuk már ezt a történetet is, de mi mást kívánhatnánk, mint azt, hogy még nagyon sokszor meséljék el az érintettek!