– Mi jellemzi a mostani futball- vb-t?
– A kiszámíthatatlanság. Ugyan ki gondolt a németek kiesésére?! Enervált, kiégett egoisták voltak. A braziloktól sem kaptam sokat, bár a szerbek ellen már meggyőzőbben futballoztak. Tudja, mi az érdekes? Régebben a futballkultúrák találkozásáról szólt a világbajnokság, ma már elmosódnak a határok. A dél-amerikai és afrikai labdarúgók jelentős része Európában játszik, ugyanúgy futballozik, mint egy európai játékos. Senki sem kockáztat, inkább passzol, mint hogy bevállaljon egy rizikós cselt.
– Hogyan látja az erőviszonyokat?
– Nagyon együtt vannak a horvátok, kiemelkedő a játékosállományuk. Ha olyan hittel, lendülettel folytatják, ahogyan a csoportmeccseken játszottak, akkor minden elképzelhető. Még az is, hogy Luka Modric kapja majd az aranylabdát. A Realban és a horvát válogatottban is átlagon felülit nyújt minden mérkőzésen. Nem lepődnék meg, ha ő lenne a befutó. Mert ugyan teljesen nyilvánvaló, hogy ha a játéktudást nézzük, akkor Lionel Messi a világ legjobbja, de az aranylabdához nyerni is kell valamit.
– Az argentínok majdnem kiestek. 1982-ben játszott Maradona ellen a spanyolországi vb-n, most csak azt láthatta a tévé előtt, hogy tombol, sír, ugrál, mutogat. Nem dönti le ezzel a saját szobrát?
– Az ő szobra soha nem dől le… A tévében láttam, mekkora pocakja van, milyen borzalmasan néz ki, milyen idétlenül viselkedik, de ő így is meghatározó figura marad.
– Visszatérve az esélyekhez: a horvátok mellett kik lehetnek ott a végelszámolásnál?
– A franciák, a brazilok, az argentínok és a belgák. A belgákat mindenki dicséri, de még nem lehet lemérni, hogy hol tartanak, ez majd egy erős ellenféllel szemben derül ki.
– Hogy tetszik a videóbírós technológia?
– Én nem a hat-nyolc perces hosszabbításokon nőttem fel. Kicsit ízesebb volt a foci, amikor lehetett szidni a bírót. Ha a játékvezető tévedését utólag lehet korrigálni, az kicsit olyan, mintha a focistákkal újrarúgatnák a helyzeteket. Ha a bíró változtathat, akkor a játékosok miért nem?
– Biztos hallotta a magyar–ausztrál meccs után: itt az idő, Dzsudzsák helyett jöjjön Sallai!
– Nem szeretek személyeskedni. Balázst nem bántanám, mert amikor jó az erőnléte, és olyan poszton és arra használják, amire kell, akkor remekül ad be, és tud küzdeni. Az unokaöcsém, Sallai Roland szerintem a pálya közepén lehet hasznos. Kár, hogy Leekens nem ott használta. A szélen kevésbé hatékony. Én együtt játszottam annak idején Nyilasival, Törőcsikkel és Détárival, állítom, Roli ennek a vonalnak a méltó folytatója. Ő nem roppanna össze a teher alatt.
– Tudatosan távolodott el a magyar futballtól? A nyolcvanas évek sztárjai néhány kivételtől eltekintve nem nyomulnak a kispadokra. Bő két évtizede alapított sportruházati céget Nagy Antallal és Esterházy Mártonnal. Mi lett a sorsa?
– A mai napig szívesen gondolok arra az időszakra, amikor gyártattunk amatőr csapatoknak felszerelést. Aztán a kínaiak betörésével már nem tudtuk állni az árversenyt.
– Semmi kapcsolata nincs a sporttal?
– Szeretek kispályázni, lábteniszezni, teniszezni. Ha egyszer felkérnének, szívesen tartanék néhány jó hangulatú edzést valamelyik megyei csapatnak, s talán át tudnám adni a tapasztalataimat. A civil életben vállalkozóként dolgozom. Jól van ez így.