Marco Rossi alaposan megkeverte a lapokat. Kényszerből, persze. Kezdődött azzal, hogy sérülés miatt Sallai Roland, Ugrai Roland és Fiola be sem költözött Telkibe. Ugrait már a hét végi bajnokin le kellett cserélni, Sallai és Fiola inát megfeszítve végigjátszotta klubcsapata találkozóját, de aztán kiderült, nincsenek hadra fogható állapotban.
Az Észtország elleni találkozó előtti utolsó napon aztán Gulácsi Péter, Lovrencsics Gergő és Gazdag Dániel is kidőlt; előbbi gyomorbántalom, utóbbi kettő kisebb sérülés miatt. Hat hiányzó. Roppant balszerencse.
Tudományoskodva úgy is fogalmazhatunk, ez bizony már kívül esik a statisztikai hibahatáron, ritkán fordul elő, hogy a behívottak közül hatan is kiesnek. November derekán úgy hullanak a futballisták, mint ősszel a legyek.
Marco Rossi a kényszerhelyzetben sem engedett az elveiből, avagy a szurkolók nem tudták Dzsudzsák Balázst bekiabálni a kezdő tizenegybe. Válogatott pályafutása során, a korábbi kilencvenhat mérkőzésen az al Ittihaad Kalba labdarúgójával csupán ötször –
legutóbbi hét éve – esett meg, hogy csak csereként jutott szóhoz.
Péntek este, miközben a kezdőcsapat tagjai melegítettek, ő Böde Dániellel és Varga Rolanddal labdázgatott. Kimaradt Kleinheisler, a kapitány
két úgynevezett szűrőt (Nagy Ádám, Pátkai Máté) is betett az együttesbe, tehát tartott az észtektől. Gulácsit helyettesítve Dibusz, Lovrencsics helyén pedig Baráth Botond kapott lehetőséget.
A magyar válogatott ezek ismeretében a következőképpen állt fel: Dibusz – Baráth, Orbán, Kádár, Korhut – Nagy Á., Pátkai – Nagy D., Kalmár, Kovács I. – Szalai.
Már a melegítés alatt is gyanúsak voltak az üres széksorok, a himnuszok alatt pedig már világosan kiderült, a szurkolók nem bocsátották meg, hogy válogatottunknak érdemben már a negyedik forduló után befejeződött a Nemzetek Ligája – jóindulattal is csak fél ház volt a Groupama Arénában.
Az 5. percben jobb oldali észt szöglet után Dibusz bravúrral védett, három perccel később hasonló helyzetben, Kalmár beívelése után, Orbán fejesénél kollégája, Aksalu nem volt képes ugyanerre. Willi Orbán harmadik meccsén megszerezte az első gólját, a magyar csapat ezzel került előnybe.
A folytatásban az észt kapus lelkén ennél nagyobb bűn is száradt, odapasszolta labdát Szalainak, a magyar center azonban nem élt – vissza – a váratlan ajándékkal. A magyar válogatott uralta a mérkőzést, érett az újabb gól – a látottak alapján utólag is érthetetlen, miként nem tudta Tallinnban legyőzni a gyengécske észt csapatot.
A 33. percben Nagy Dominik is belőhette volna a második gólt, aztán Kalmár, majd ismét Nagy Dominik következett a sorban, de az eredmény nem változott, csupán 1-0-s vezetéssel zártuk az első félidőt.
A második játékrész első jeleneteként Orbán újabb gólt fejelhetett volna, de Aksalu ezúttal védett. Teltek, múltak a percek, de csak nem sikerült megszerezni a megnyugtató második gólt.
Marco Rossi, helyesebben Cosimo Inguscio a 65. percben rászánta magát a cserére, s ki mást, Dzsudzsákot küldte be Nagy Dominik helyére. A ballábas rangidős egyből szabadrúgást lőhetett, kissé laposra sikeredett a beadás.
A 70. percben komikus jelenetek végén Szalai végre bebiztosította a győzelmet, ami után következhetett a csalfa jutalomjáték.
Kötelező jelleggel hoztuk tehát a mérkőzést, lehorgonyoztunk a harmadik helyen, a vasárnapi zárómeccsnek végképp nincs semmi tétje; a finnek biztos csoportelsőként lépnek majd pályára Budapesten.
A 2. csoport állása: 1. Finnország 12, 2. Görögország 9, 3. Magyarország 7, 4. Észtország 1.