– Mióta is veretlen? Utóbbi tizenhárom versenyén?
– Nem számolom, de valahogy annyi lehet. Ami biztos, hogy ez idáig az utolsó vereségem tavaly július 4-én volt az Oregon állambeli Eugene-ben, az Egyesült Államok olimpiai válogatóján. Azóta nem tudtak legyőzni, s nagyon örülök, hogy itt Székesfehérváron tovább hosszabbítottam a győzelmi szériámat.
– Nem bánja, ha megkérdem, hogyan sikerült feldolgoznia a Eugene-ben történteket?
– Már csak azért sem bánom, mert már feldolgoztam. Tudja, pár nappal a válogató előtt a Prefontaine Classicon minden idők akkor még második legjobb idejével, 12,24-gyel győztem, és óriási esélyesnek számítottam. Erre hatodik lettem gyenge 12,62-es idővel, lemaradtam az olimpiáról. Nagyon dühös voltam, s a dühömet alig három héttel később Londonban a világrekord megdöntésével adtam ki magamból.
– Mit érzett, amikor Rióban olyanok álltak a dobogón, akiknél ön sokkal jobb futó? Egyáltalán nézte a döntőt?
– Persze hogy néztem. Szerencsés a természetem, én csak azzal törődöm, amire ráhatásom van, s ha hibázom, mindig magamban keresem a hibát. Cseppet sem haragudtam azokra a lányokra, akik a riói olimpián érmesek lettek, megérdemelték. Akár hiszi, akár nem, örültem a sikerüknek, boldog voltam, hogy ők is boldogok.
– Ha már itt tartunk, mi a fontosabb: a világrekord vagy az olimpiai arany?
– Az, hogy te olimpiai bajnok vagy, nem jelent se többet, se kevesebbet, mint hogy azon a versenyen te voltál a legjobb. A világcsúcs viszont olyan idő, amelynél soha, senki sem ért el még jobbat. Azt hiszem, ennyiből kiderül, én melyiket tartom többre.
– 163 centi, aprócska futó, azt olvastam önről valahol, hogy a londoni világcsúcsát nem is volt könnyű hitelesíteni, mert egyszerűen átfutott a célvonalat szimbolizáló lézersugár alatt…
– (nevet) Nem, ez ostobaság, ez nem igaz, bár jól hangzik. A magasság csak egy szám, én jól érzem magam a bőrömben, olyannyira, hogy úgy gondolom, így vagyok tökéletes. Dehogy lennék magasabb, isten ments! Szerintem ideális a lépéshosszam is, a stílusomról, a technikámról nem is beszélve. Engem a jóisten is gátfutónak teremtett. Nem, semmi bajom magammal.
– Mit vár magától a londoni világbajnokságon, augusztus elején?
– Azt, hogy megjavítsam az egyéni csúcsomat. Ja, hogy ez a világrekord? Hát igen…
– Ön szerint ki minden idők legjobb gátasa?
– Keni Harrison…