Egy meg nem adott, tiszta tizenegyes, egy futballidegen, suta mozdulattal vétett öngól, ezen a szinten legalább két, elhibázhatatlannak tűnő ziccer. Ha e négy momentumból csak egy a normális labdarúgás medrében zajlik, a Fradi e szárnyaszegett teljesítménnyel is továbbjut. Ha mind a négy, akkor 3-0, 4-0 a vége. De a szerdán látott csapat nem szolgált rá, hogy a sors egy picit is segítse vagy csak hogy méltányosan bánjon vele.
Ha most a szurkoló végtelen elkeseredésében posztról posztra haladna, azt mondhatná, Dilaverben fel sem vetődik, hogy előrefelé is lehet passzolni, pánikba kerül, ha nála van a labda, Leandro olyasmiket művelt az első félidőben, hogy szünetben vagy őt kellett volna lecserélni, vagy a mezét a Partizani piros dresszére és így tovább. Azaz így ne. Mert így nem érdemes folytatni, papíron és a pályán sem. Igaz, utóbbin mostantól újabb egy esztendőn át legfeljebb a magyar bajnokságban lehet.
A BL-selejtezőből olyan rivális verte ki a Ferencvárost, amelyet az európai szövetség, az UEFA őrülten kapkodva emelt ki a második számú kupából az elsőbe, mert az albán BL-reprezentánst, a Skenderbeut mérkőzések manipulálásának gyanúja miatt kizárták. Igaz, a Partizani is csalta a futballt, de a mostani FTC ellen ezt megtehette, sikerre vitte. Még a szokásos nyerőemberek, Böde és Gera is csak rontottak, a légiósok pedig Rejtő Jenő tollára kívánkoznának.
A pillanatnyi, napi kín mellett az újabb, veszendőbe menő kupaévad is átvillanhatott Thomas Doll vezetőedző agyán, mert a sajtótájékoztatón magába roskadva mondta: „Csak elnézést tudok kérni a szurkolóktól a mai teljesítmény miatt. Jól kezdtünk, de felfoghatatlan számomra, hogy utána miért hoztuk vissza a meccsbe az albánokat. Néhányan nagyon ijedten játszottak, ami nagy kár egy ilyen meccsen. Hazai pályán, nagyszerű stadionban komoly lehetőség előtt álltunk, nagyon keserű így kiesni. Ez elfogadhatatlan, nem ezért küzdöttünk az egész tavalyi szezonban, hogy itt kiessünk. Nem volt élet, nem volt tűz bennünk.”
Kérdés, hogy az elfogadhatatlan jelző csak szófordulat, érzelmi hullám volt, vagy több annál, azaz várhatók-e gyakorlati következmények. Mármint az „elkövetők” számára, akik közül a legalább néhányszor profi futballistára emlékeztető, Lengyelországból részben bizonyára a nemzetközi kupaszereplés reményében hazatért Lovrencsics Gergő kijelentette, hogy szégyelli magát, majd hozzátette: nem tudtak kilépni az árnyékból.
Ami ráadásul a teljes magyar labdarúgásra rávetül. Hiszen egyre távolabb kerül június és a franciaországi Eb, ellenben egyre közelebb szeptember és a Feröer elleni vb-selejtezős nyitány.