Vajon mi ösztönzi véget nem érő „szellemeskedésekre” a Charlie Hebdo munkatársait? Minap a „vicclap” német kiadásában Angela Merkel karikatúrája volt látható, amint egyik kezében egy véres kést szorongat, a másikban a szociáldemokrata Martin Schulz levágott fejét tartja. Az „alkotás” a Der Spiegel korábbi címlapjára hajaz, amelyen az amerikai elnök a Szabadság-szobor levágott fejét fogja. A szerkesztő készségesen elmagyarázta: szolidaritásból készítették a címlapot, mert megdöbbentette őket a Der Spiegelt ért rengeteg kritika.
Alighanem buzdításként értelmezték a szerkesztők, hogy a két éve őket ért terrortámadás után Párizs sugárútján aggodalmas nagypolitikusok masíroztak végig, majd nyilatkozatot adtak ki a szólásszabadság védelmében. (Kíváncsi lennék, hogy kulturális minisztereik ma is „a művészi véleménynyilvánítás” részének tartják-e a lap „alkotásait”.) Pár hónappal a terrortámadás után az újság máris újabb „vicces” összeállításokat közölt. Például azon a vízbe fulladt, hároméves szír kisfiún élcelődtek, akinek megrázó fotója bejárta a világot. A gyermekholttest melletti McDonald’s-óriásplakátra ezt írták: „Két gyerekmenü egy áráért.” Egy másik rajzon a Jézus-szerű figura mellett a vízbe fulladt gyerek lábai láthatók, alatta a magyarázat: „Európa keresztény. A keresztények a vízen járnak – a mozlim gyerekek elsüllyednek.” Tavaly az olaszországi földrengés áldozataiban leltek „művészi mondanivalóra”: egy vérző férfi és egy nő látható a romok alatt – a férfi a „paradicsomszószos tészta”, a nő a „csőben sült tészta”, a többi halott a „lasagne”. Volt, hogy az egyik német közszolgálati tévécsatorna tett adásba Charlie Hebdó-s gúnyverset a török elnökről. Volt abban kecskenász, falloszméret-tájékoztató, miegyéb… Kultúra.
Nem mondtam még: a Charlie Hebdo példányszáma rohamosan emelkedik. Semmi help, semmi hilfe… Viszik a lapot. Nekik tetszik.