Sok a közös a nemzet múltját őrzőkben. Az önzetlenség biztosan. Példa erre a dinnyési Alekszi Zoltán is, aki saját kertjének udvarán – saját pénzéből – fölépítette a történelmi Magyarország elfelejtett várainak kicsinyített mását.
Aki szeret a régmúlt históriájában barangolni, ki ne hagyja a Fejér megyei falucska várparkját! Kopjafák övezik a Nagy-Magyarországra formázott teret, a bejáratnál a kerecsensólyom ölelte Emese-szobor áll. A sétaúton kilencven emlékoszlop sorjázik, mindegyik egy-egy uralkodónknak állít emléket – királyok, fejedelmek, kormányzók kanyargó glédája néz vissza ránk. A nevek alatt, az évszámok mellett pármondatos összefoglaló három nyelven. A park a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült.
Tisztelem a múltat alázattal újraélő szent embereket. Petró Attila szobrászművész is ilyen. Ő készítette és adományozta a nemzetnek azt a nyolc és fél méter magas, ötventonnás, gránitból kifaragott Jézus-szobrot, amely a Tisza-parti Tarcal öreg temetője fölötti dombról tekint reánk. Mielőtt eltörpülne mellette az ember, Jézus fölemel magához…
Vagy ott a Kárpát-haza temploma! Aki még nem látta a verőcei Lósi-völgy parányi kegyhelyét, sokat veszített. A tervezők Krisztus arcára formálták a búzaszem alakú, hófehér építményt. „Egykor mindenki maga sütötte kemencéjében mindennapi kenyerét – írják. – Abból a búzából, amelynek minden szeme Krisztus tekintetét őrzi. Ahogy a kemence a búzaszemek lisztjéből kenyeret éget, úgy érleli eggyé a látogatók lelkét ez a búzaszemarcú kemencetemplom…”
A puritán falak fölött a színes üvegablak emberalakja Emese, akitől az eredetmonda az Árpád-házat származtatja. Bethlen Farkas, az emlékhely megálmodója avatóbeszédében Trianon gyásznapján, 2010. június 4-én ezt mondta: „Szanaszét vagyunk a diktátumnak köszönhetőn, de pillanatra se feledjük: összetartozunk.”