Pataky István mindent vitt Kőbányán. Róla nevezték el a főteret, a művelődési házat és a műszaki középiskolát is. Már csak ez utóbbi viseli a nevét.
A főtérből Szent László lett, a művelődési házból Kőrösi Csoma, így 2013-ban Pataky mészkő mellszobra átköltözött a főtérről a Bihari utca 8/C falán lévő emléktábla elé. Ebben a házban lakott ugyanis a kőbányai ifjúmunkások vértanúja, akinek életét 1944-ben a szabad és független szocialista Magyarországért folytatott harcban oltották ki a fasiszta pribékek. Az emléktáblát a KISZ kőbányai szervezete állította.
Vajon mit szólt volna Pataky elvtárs, ha megtapasztalja, mit jelent a függetlenség szovjet módra? És mit szólna most, látva, mivé lett a szülőháza? Az épület előtt két fekete Audi parkol. Az egyik vezetője a motort bőgeti, a másikból kiugrik a magas, jól öltözött, határozott járású férfi. Nyakán széles kötés. Talán egy balul sikerült üzlet nyoma. Az emeleten már várják. A Bihari utca 8/C annyiban rokonítható a Hős utcával, hogy a hírek szerint itt is virágzik a drogkereskedelem, továbbá ez is roma szegregátum.
Az utóbbi hónapokban áll körülötte a bál. A Város Mindenkié (AVM) lakhatást segítő civil csoport május 12-én tüntetést is szervezett, követelték, ne bontsák el a néhány éve felújított épületet, vagy ha mégis bontás lesz, ne tegyenek senkit az utcára. A törvény kötelezi az önkormányzatot, hogy megakadályozza a hajléktalanná válást.
Ha a Bihari utca minden lakójával minden rendben lenne, az ügy a bérlők és az önkormányzat között menne a maga jogszerű útján, ahogy ez Kőbánya más, lebontásra ítélt területein is történik. Ott nem vonulnak, nem tiltakoznak. A Bihari utca 8/C lakói közül néhányan azonban nem véletlenül hívták segítségül az aktivistákat, és mondogatják az „attól még, hogy cigányok vagyunk, mi is magyarok vagyunk” mondatot.
Működik a riadólánc
A május eleji tiltakozáson száz-százötven ember gyűlt össze, felszólaltak lakók, az AVM mentoráltjai, elismételték a panaszukat. Fellépett továbbá evangélikus lelkésznő, költőnő és Tamás Gáspár Miklós, aki hatásos, erős beszédekre képes. Ez volt a legutóbbi akció.
Az aktivisták és néhány biharis lakó ugyanis január óta bejárnak minden képviselő-testületi ülésre, performance-aik rendszerint sajtónyilvánosságot is kapnak. Ilyenkor a polgármester berekeszti az ülést, és távozik. Valóban nem ez a legcélravezetőbb módszer az eredményes tárgyalások és a képviselők rokonszenvének, együttműködési hajlandóságának elérésére.
Mielőtt megismerkednénk a tényekkel, melyek olykor mostohatestvéri kapcsolatban sem állnak a sajtóban és a közösségi oldalakon közzétett hírekkel, járjunk egyet a Bihari utcai házban!
Nem mondhatjuk, hogy ez a legrosszabb állapotú ingatlan a kerületben. Az udvar közepesen tiszta, a gangon a nyitott ajtókon át csinos lakásokba látunk. Ha nem lenne aládúcolva a körfolyosó, és nem lenne lepukkanva a két épületszárny közös lépcsőháza, egy szavunk sem lehetne. A házban 73 önkormányzati lakás van. Egy épp hazatérő pár elmondja: a szélső, valamint a lépcsőház melletti lakások kétszobásak, a többi egyszobás. Fürdőszoba, WC mindenhol.
Mutatják, hogy a hátsó épületszárny első szintje már üres, onnan már mindenki elköltözhetett. Az önkormányzat tájékoztatása szerint a 73 lakásból 2016-ban már 14 állt üresen, 32-ben határozott, 23-ban határozatlan idejű jogviszonnyal rendelkező bérlő lakott, négyben jogcím nélkül éltek.
Alkalmi idegenvezetőinktől megkérdezzük, mi a véleményük a ház körül kialakult helyzetről.
A negyvenes asszony mosolyogva feleli: neki mindegy, hol, csak adjanak egy másik lakást, hogy elmehessen, öreg már a folytonos balhékhoz, zajhoz. Az eleinte üresnek tűnő gangok és az udvar hamar megélénkül. Kíváncsi arcok bukkannak fel, működik a riadólánc, itt a sajtó!
Egy gyors járású fiatalember odaveti: itt minden rendben van, jó ház ez, csend van, nyugalom, az emberek szeretik egymást, mindenki testvér. Bizonyításul ölelgetni kezdi az egyik lakótársat, aki ennek nem örül. A fiatalasszony épp lehozza a szemetet. Azt mondja, nem szeretne ő az egészbe beleszólni, nem is ért hozzá, szívesen maradna, de ha menni kell, akkor kapjon cserelakást. Nagyfiával, annak élettársával, valamint a három kisebb gyerekével élnek 28 négyzetméteren. Most főállású anya, szalad is az óvodába a gyerekért.
A következő fiatalasszony is befut, ő már jóval beszédesebb, a ház egyik szóvivője. A februári testületi ülésen is hosszan szónokolt. Elismeri, lehetett volna udvariasabb is. A 35 éves Nikolett öt éve él a házban 68 éves férjével. Megszökött miatta, meséli, az anyja ki is tagadta. Ketten laknak 28 négyzetméteren, havonta 25 ezer forintot fizetnek, tartozásuk nincs, a szerződésük határozott idejű, a hosszabbítása szeptember végén le-jár, és nagyon meg vannak ijedve.
Ha addig nem kapnak hivatalos választ a cserekérelmükre, mehetnek az utcára. Nikolett délutánonként egy II. kerületi iskolában takarít, két órára van bejelentve, a férje a nyugdíj mellett dolgozik. Az asszony délelőttönként külön munkákat is vállal, nagy az igény takarítónőre a magánpiacon is. Szociális bizottság legyen a talpán, amelyik a szürke magyar gazdaságban meg tudja állapítani, ki mennyit keres valójában, ki az, aki tényleg rászorul a szociális ellátásokra, az olcsó bérlakásra.
A kérdésre, milyen itt élni, azt feleli: hangosság, családi viták, veszekedések vannak, de az mindenhol előfordul. Egy-két éve esténként még félt hazajönni, de a rosszfiúk már vagy börtönben ülnek, vagy elköltöztek. A lakók kilencven százaléka együttműködő. Nem érti, mitől lett egyik napról a másikra életveszélyes az épület, amelyet nemrégen 700 millióból újítottak fel. Egyszer csak megjelentek az emberek, és aládúcolták a gangot, de nem mutattak papírt. Akkor most félniük kell, vagy nem?
A 75 ezer lakosú Kőbánya fideszes vezetése nehéz örökséget kapott, és szinte megoldhatatlannak látszó, konfliktusokat előhívó feladatot vállalt, amikor 2010-ben úgy döntött, átrendezi a városrészt. Szétválasztja a munkahelyi és a lakóövezeteket, felszámolja az alacsony komfortfokozatú, rossz állapotú házakat.
Ebbe a körbe tartoznak a Bihari utca 8/C és a Hős utca 15/A-B társasházak is. Kőbánya valamikor a főváros széle volt, ahol több telep is épült szükséglakásokkal. Ilyen az Auguszta-, a Mária Valéria- és a Zita-telep. Ezek helyén a harmincas években vékony falú, szoba-konyhás, komfort nélküli lakásokat építettek, ilyen maradvány a Hős vagy a Bihari utca is.
Kovács Róbert polgármesternek meggyőződése, hogy a Bihari utca körül gerjesztett indulat nem a valós problémáról szól. Korábban is voltak szegregátumfelszámolások, ott is előfordult, hogy a lakók nem szívesen költöztek el, mégsem lett országos ügy. Ezt most a liberális ellenzék használja a politikai kampánya részeként.
A Bihari utca 8. eredetileg három házból állt. A C az utolsó, amelyik még áll, és a kilencvenes évek eleji bérlakás-értékesítési hullám után is teljes egészében önkormányzati tulajdonban maradt. Alacsony státuszú lakásokról van szó, szegregátum alakult ott ki. A VIII. és IX. kerületben szanált ingatlanokból is sokan költöztek Kőbányára. Az önkormányzatok az eladott lakásaik után egy központi alapba fizetnek, ebből adnak vissza pénzt a városrehabilitációjukra – magyarázza Kovács Róbert.
Így kapott a szocialista vezetésű Kőbánya is annak idején 500 millió forintot a Bihari utca 8/C felújítására, amit a kerület költségvetéséből további 200 millióval kiegészítettek. Az AVM gyakran hangoztatja, hogy 2010 előtt, amikor a tömb felújításáról szóló döntés megszületett, Kovács alpolgármester volt, csak azt nem teszik hozzá, hogy frakciója, a Fidesz–KDNP kisebbségben volt a testületben, vagyis rendre leszavazták.
A közvagyon értéktelenebb?
MSZP-közeli cég végezte a felújítást, sok volt a botrány akkoriban, nem fizették ki az alvállalkozókat, ez az ügy volt Kőbánya „nokiás doboza”. A rekonstrukció nem érintette a tető, a lépcsőház és a függőfolyosó felújítását, vagyis úgy szépült meg a ház, hogy közben életveszélyes maradt, ahogy azt a kerület által másfél éve készíttetett szakértői vélemény megállapította.
A függőfolyosókat a közvetlen életveszély elhárítása érdekében az önkormányzat aládúcoltatta, de ez az épület biztonságos használata szempontjából csak átmenetileg jelent megoldást. A kerületben jelenleg vannak a Bihari utca 8/C-nél sürgősebb teendők is. Vasútfejlesztés miatt egy 59 lakásos, a Bosch fejlesztése miatt egy százlakásos ház lakóit kell máshol elhelyezni.
A kerületnek, más városokhoz képest szinte egyedülálló módon, 2500 bérlakása van, amelyek részletes ingatlan-nyilvántartását a jelenlegi városvezetés készíttette el, így ma már pontosan tudható, hogy az önkormányzat melyik háza mikor épült, milyen állapotú, hol vannak üres bérlakások.
Bihari utca 8/C – a rekonstrukció után az épület életveszélyes maradt, az aládúcolás csak átmeneti megoldás
Fotó: Havran Zoltán
Ha az önkormányzati bérlő nem fogadja el a felajánlott cserelakást, de kiköltözni sem hajlandó, perre kerül sor, ami éveket is igénybe vehet. A törvény szerint szociális bérleményt nem lehet albérlőnek továbbadni, de megtörténik: az önkormányzatnak a főbérlő fizet havi 12 ezer forintot, a lakásért beszed akár százezret. Ha valaki jogtalanul költözik be az üres bérlakásba, és a fenntartó 48 órán belül nem észleli, szintén már csak peres úton lehet igazságot tenni. Ezért van szükség a napi ellenőrzésekre, melyek hatására az önkormányzati lakásgazdálkodás 2010-ben évi 700-800 milliós veszteségét mára sikerült 37 millióra csökkenteni.
Aki csúszik egy hónapot a lakbérrel, megkeresik, mert a kis tartozás hamar nagyobb összegre dagad. Aki idejében együttműködő, rendszerint tudnak is rajta segíteni. Ha viszont valaki nem fizeti a rezsit, és a tartozás végrehajtásra kerül, az összeget a kerület számlájáról inkasszózzák. Oda kell tehát figyelni.
A szociális ügyek Weeber Tibor alpolgármesterhez tartoznak. Mivel az előző ciklusokban a képviselő-testület szakbizottságát vezette, ismeri a kerület problémáit. Évekig hozzá futottak be a panaszok és reklamációk a Bihari utcából is.
– A magántulajdonos kiteheti a bérlőjét, és nincs elhelyezési kötelezettsége. A közvagyon talán értéktelenebb? – kérdezi. – Azzal nem kell felelősen gazdálkodni? A Bihari utcában a harmincas években épült házak közül már csak a 8/C áll.
A régi munkás lakók már elköltöztek, helyükbe esetenként problémás emberek kerültek. A környékbeliek panaszkodnak, az ottani állapotok miatt a lakásuk elértéktelenedik. Hatszáz lakásigény van a kerületben beadva, de a többség a Bihari környékén felajánlott bérleményeket ezért nem fogadja el. Ezen az épületen megbukott a városrehabilitáció.
A drog és az alkohol az úr
Ladányi János szociológus a kétezres évek elején az önkormányzat felkérésére megvizsgálta a Hős és a Bihari utcai, telepként működő ingatlanok bontásának vagy rehabilitációjának lehetőségét. Ötleteket sorakoztatott fel, hogyan kellene oldani a szegregációt, milyen szociális és építészeti lépéseket lehetne tenni, hogy megszűnjön a két gettó, és azt javasolta: az önkormányzat ne adja fel azt a távlati célt, hogy a két, zárványszerűen elhelyezkedő telepet megszüntesse.
Azóta eltelt majd két évtized, és a helyzet tovább romlott. Talán a papírra írt szép javaslatok nem működtek, talán a Bihari utcai épület Potemkin-felújításán kívül nem is volt erre komolyabb szándék. Tény, hogy az olcsó, pár száz forintos szintetikus drogok megjelenése súlyosbította a jelenséget. Weeber alpolgármester azt mondja, nem lehet különböző embereket egy fedél alá kényszeríteni ott, ahol az alkohol és a drog az úr. A szegregátumot nem lehet feloldani, csak úgy fog megszűnni, ha feloszlatják a lakóközösséget.
Tévedés volt ezért a Bihari utca 8/C felújítása. Lakásonként tízmillió forintot költöttek rá, ennyiért akkor az önkormányzat újakat is vehetett volna. Most ugyan új szakvéleményt és költségbecslést kértek, de bármibe kerülne is az épület újabb tatarozása, a lépcsőház felújításhoz, a függőfolyosók visszabontásához, a tetőcseréhez is ki kellene költöztetni a lakókat.
Az AVM fő bűne, hogy becsapják az embereket, mondja Kovács Róbert polgármester. Előretolnak egy négygyerekes anyát, egy beteg gyereket nevelő asszonyt és egy idős beteg házaspárt. Azt állítják, hogy utcára akarjuk őket rakni. Azt akarják elérni, hogy a Bihariból mindenki kapjon cserelakást, csakhogy ha ott mindenki talpig becsületes, akkor miért hívják a házat drogtanyának?
De emellett jogi problémák is vannak. A törvény nemcsak azt mondja ki, hogy meg kell akadályozni az utcára kerülést, hanem arról is rendelkezik, hogy az önkormányzat a tulajdonáról, annak hasznosításáról, a feltételekről maga határozhat.
Kőbányán azt tartalmazza a helyi rendelet, hogy aki a bérlakásban marad a szerződése lejárta után, nemcsak a bérlői jogosultságát veszíti el, de tíz éven belül nem kaphat új önkormányzati bérleményt. Az AVM szeretné elérni, hogy ezt a rendeleti szabályozást vonják vissza. Weeber Tibor azt mondja, a helyi LMP-s képviselő és az AVM becsapta az egyik Bihari utcai lakót, mert miután lejárt a határozott idejű lakásszerződése, lebeszélték, hogy elfogadja a felajánlott, felújítandó cserelakást.
Így önkényes lakásfoglalóvá vált. Az AVM patronáltjai között szereplő, akkor még három-, ma négygyermekes asszony pedig 2017-ben írásban nyilatkozott, hogy a további lakhatását maga oldja meg, cserelakásra nem tart igényt.
Egy éve él szerződés nélkül, illegálisan a házban. Az idős házaspár határozatlan idejű szerződését 2012-ben tartozásaik miatt kellett határozott idejűvé változtatni, amely azonban lejárt. Így tíz évre mindannyian kizárták magukat az újabb lakásigénylésből. Fel kell tenni azt a kérdést is: havi tíz-húszezres bérleti díjért meddig lehet a lakások között válogatni? Meddig terjedjen az önkormányzat türelme? Csak abból tudnak kínálni, ami van.
A Bihari utca 8/C lakóit egyesével vizsgálta meg a szakbizottság. Akiről az évek során nem érkezett bejelentés, nem lopott áramot, gázt, nem halmozott fel tetemes tartozást, nem adta tovább albérletbe a lakását, és időben bejelentette, hogy tartósan nem lakik benne, tehát jogkövető magatartást tanúsított, jogosult csereingatlanra. Aki a kerületben törvényes bérlő, betartja a szabályokat, számíthat az önkormányzat segítségére. Téves minden olyan hír, hogy ingatlanspekuláció állna a Bihari utcáról szóló döntés mögött.
A szegregátumot akarják felszámolni, hogy Kőbánya még élhetőbb hely lehessen – erősítik meg ismét a kerületi vezetők.
Az AVM-mel korábban létezett együttműködésük, de mára ellehetetlenült, mert csak politikai viszályt szítanak – mondja Kovács Róbert. Az LMP robbantotta ki a Bihari utcai botrányt, Demeter Márta országgyűlési képviselő itt fényképezkedik, miközben félrevezetnek, ezáltal bajba sodornak embereket.
Az ő felelősségük, nem bújhatnak el ez elől. Ha senkit semmilyen okból nem lehetne kirakni egy szociális bérlakásból, akkor az nem is az önkormányzaté, vagyis a közé lenne. Van, akinek minden jár, van, akinek semmi? – teszi fel a kérdést Weeber Tibor. Másoknak nem hagynak esélyt?
