A Szentszék kaukázusi diplomáciája az utóbbi 15 évben láthatóan is nagyon élénk volt. Az idős II. János Pál a World Trade Center ellen elkövetett merénylet után tíz nappal indult el kazahsztáni és örményországi utazásra, oldva ezzel a nemzetközi diplomácia terrorfenyegetettség miatti bénultságát. „Az elmúlt napokban néhányan azt gondolták, hogy ön nem fog eljönni az Egyesült Államokban történt tragikus események miatt” – mondta az asztanai repülőtéren elmondott köszöntőjében Nurszultan Abisevics Nazarbajev, Kazahsztán köztársasági elnöke.
Tévedtek: a már nehezen mozgó II. János Pál vállalt minden nehézséget, és ellátogatott az ázsiai országba. A hivatalos eseményeken elhangzott üzenet szinte ugyanaz, mint ma is: a különböző felekezetek, keresztények és muzulmánok felhívása imádságra békéért, hogy a szeretet civilizációja terjedjen el a földön. Kis különbségek persze akadnak. II. János Pál sokszor beszélt a „szeretet civilizációjáról”, amelyet szembeállított az emberi élettel ellenkező „halál kultúrájával”, és Ferenc pápa retorikájánál lényegesen gyakrabban hivatkozott az igazságra. A pápa Kazahsztánból Örményországba utazott, majd hét hónappal később, 2002 májusában Azerbajdzsánt kereste föl.
Grúziában viszont már 1999-ben látogatást tett. A szokott szívélyes fogadtatás ellenére egészen nyilvánvaló volt, hogy komoly felekezeti különbségek vannak, és csak nagyon lassan, több évig tartó párbeszéddel sikerült ezeken felülemelkedni. Később II. Illés katolikosz pátriárkával sikerült egy közös nyilatkozatot is aláírni, amelyben nagyon kényes kérdésekről is szó esett: Abháziáról, Hegyi-Karabahról és a Kaukázus északi részén kialakult súlyos helyzetről.
A Szentszék diplomáciai kapcsolatkeresése II. János Pál halála után is folytatódott. 2008 márciusában XVI. Benedek megbízásából Tarcisio Bertone bíboros államtitkár indult a térségbe, de az utolsó pillanatban meg kellett változtatni programját, mivel a Szerzs Szargszján győzelmét hozó örmény elnökválasztás után utcai zavargások robbantak ki: Jerevánban a Ter-Petroszján által vezetett ellenzéki tüntetők összecsaptak a rendőrökkel, tíz ember életét vesztette. Bertone bíboros így Jereván érintése nélkül egyenesen Azerbajdzsánba utazott, ahol találkozott Pashazadeh sejkkel, a kaukázusi muzulmánok vallási vezetőjével, és felszentelte Baku első katolikus templomát. Bár hivatalosan nem erősítették meg azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint Tarcisio Bertone bíboros államtitkár közvetíteni ment a térségbe, valószínű, hogy küldetésének része volt az azeri–örmény konfliktus kezelése is.
A két ország közötti legutóbbi háborúskodás története még 1988-ra megy vissza, és bár a hegyi-karabahi fegyveres konfliktus 1994-ben véget ért a moszkvai egyezménnyel, a két fél csak fegyverszünetet kötött, nem békét. Örményország és Azerbajdzsán viszonya továbbra is feszült maradt, és a menekültek száma mind a mai napig több mint félmillió.
Kérdés, hogy képes-e a szentszéki diplomácia megbékélést hozni egy többségében mohamedán és ortodox ország között. Talán igen, hiszen a Vatikán részrehajlással és egyéni érdekek keresésével aligha vádolható. Ferenc pápa utazása előtt Greg Burke, a szentszéki sajtóközpont igazgatója három témát jelölt meg az utazás céljával kapcsolatban: béke, kiengesztelődés, ökumenizmus foglalják keretbe az örményországi, grúziai és azerbajdzsáni látogatást.
Ami a grúziai látogatást illeti, a kívülálló számára nem eldönthető, hogy sikeres volt-e Ferenc pápa útja, vagy sem. A szokásos diplomáciai programok érdemi részéről, a négyszemközti tárgyalásokról keveset tudni.
A hivatalos pápai beszédek a megbékélésről, a konfliktusok elkerüléséről szóltak, burkoltan bírálva Oroszországot. „Mindenkinek legyen lehetősége, hogy maradéktalanul gyümölcsöztesse sajátosságait, hogy békében élhessen szülőföldjén, vagy szabadon visszatérhessen oda, ha valamilyen oknál fogva távozni kényszerült onnan!” – mondta Ferenc pápa Giorgi Margvelasvili államfőnél tett látogatásakor. A politikai üzenet mellett talán a látogatás fontosabb célja lehetett az ökumenikus közeledés elősegítése.
Ferenc pápa is találkozott II. Illés katolikosz pátriárkával, de a jelek szerint nagy előrelépés nem történt a két fél között. Másnap Tbilisziben, a 25 ezer fő befogadására alkalmas Mikheil Meskhi Stadionban a hírek szerint viszonylag kevesen, néhány ezren vettek részt a főpásztori szentmisén, s nem volt jelen az ortodox egyház küldöttsége sem. Radikális hívek viszont meglehetősen barátságtalan pápaellenes transzparensekkel várták Róma püspökét, spirituális agresszornak nevezve a Szentszéket, a pápát pedig főeretneknek tartva. A februári, havannai eufória után Grúzia ortodox hívei kicsit lehűtötték a keleti és nyugati egyház gyors közeledésével kapcsolatos túlzó reményeket.
A grúziai látogatás legfontosabb része a mchetai bazilika felkeresése volt. A Tbiliszitől mintegy 25 kilométerre fekvő ősi város ezeréves főtemplomában a pápát a grúz pátriárka, ortodox papok, a miniszterelnök, valamint a diplomáciai testület tagjai várták. Az elhangzott beszéd Grúzia keresztény gyökereinek fontosságára utalt, de Ferenc pápától kicsit szokatlan módon a nemzeti identitás fontosságára is kitért, amikor azt mondta: egy nép végét jelenti, ha nem emlékezik többé múltjára.
A túlnyomóan iszlám Azerbajdzsánban még kevesebb pápai „tömegrendezvényre” került sor. Bakuban például Ferenc pápa egy meglehetősen kicsiny katolikus közösségben misézett vasárnap, a szaléziak központjához tartozó Szeplőtelen Szűz Mária-templomban. Az Úrangyala imádság utáni beszédében ki is tért erre a különös körülményre: sok száz kilométert utazott azért, hogy meglátogasson egy hétszáz fős közösséget. Ferenc pápa magyarázata szerint a Szentlelket utánozta, aki szintén egy periferikus kis közösségre szállt le először.
„A pápa vesztegeti az időt, ahogy a Szentlélek is annak idején!” – mondta.
Ferenc pápa ezt követően a javarészt olasz szalézi szerzetesekkel ebédelt, majd udvariassági látogatást tett az elnöki palotában Ilham Alijev köztársasági elnöknél. Megkoszorúzta az azeri hősök emlékművét, beszélt a politika, tudomány és kultúra képviselőinek. A vallásközi párbeszédre a Heydar Alijev-mecsetben került sor: először Allahshukur Pashazadeh sejkkel tárgyalt, majd az ország iszlám közösségének a képviselőihez és a különféle vallási közösségek vezetőihez beszélt.
Talán túlzás lenne nagy történelmi jelentőséget tulajdonítani Ferenc pápa második kaukázusi látogatásának, de az bizonyos, hogy mind a Hegyi-Karabah kérdésével kapcsolatos örmény–azeri háttértárgyalások szempontjából, mind az ortodox–katolikus közeledés okán fontos üzenete van ennek a három napnak.
Ideológiai gyarmatosítás
Két elődjéhez, II. János Pál pápához és XVI. Benedekhez képest Ferenc pápa baloldali médiarecepciójának mérlege meglehetősen pozitív eredményt mutat. Magyarországon mostanában leginkább a menekültekkel kapcsolatos megnyilvánulásait használták föl a népszavazás előtti vitákban, de sok más valós és félremagyarázott megnyilvánulása vált belpolitikai eszközzé. Nem sokkal a megválasztása után egy állatokkal kapcsolatos félreérthető mondata kavart idehaza komikus vihart. A félreértés eredete egy még 2014 végén megjelent tudósítás volt, amely szerint a pápa úgy véli, az állatok is a mennyországba juthatnak.
A szokatlan megállapítás végighullámzott a hazai sajtón is, majd néhány hónap alatt avatott szakemberek a Kereszténydemokrata Néppárt és főleg annak vezetője, Semjén Zsolt elleni fegyverré kovácsolták. Akaratán kívül így járult hozzá Ferenc pápa a magyar politikatörténet legszokatlanabb sajtóközleményéhez, amelyet Kiss László, az MSZP országgyűlési képviselője az állatok üdvösségének témájában adott ki: „Mély megdöbbenéssel értesültem Semjén Zsolt nyilatkozatáról, mely szerint a Mennyország az állatok számára nincs nyitva. Ez alapján úgy tűnik, a KDNP elnöke nemcsak azt akarja megmondani, hogy az emberek mit csináljanak vasárnap, hanem azt is, hogy ki juthat a Mennyországba, és ki nem.”
Ferenc pápának azok a kijelentései azonban egyáltalán nem keltik fel a baloldali média érdeklődését, amelyeknek napi politikai használata kontraproduktív lenne. Azt az interjút például nagyon ritkán szokták idézni, amelyben kifejti, hogy a huszadik században három nagy gyilkos ideológia mérgezte az embereket: a fasizmus, a kommunizmus és a liberalizmus. És ritkábban hallhatunk Róma püspökének a házassággal és a genderideológiával kapcsolatos megnyilvánulásairól.
Pedig elég gyakran hangzik el a pápai tanításban e problémára vonatkozó mondat. 2015 áprilisában például a Szent Péter téren tartott szerdai katekézisében a teremtéstörténetet elemezve állapította meg, hogy a férfi és a nő közötti különbségnek célja van, ez hozhat létre gyümölcsöző közösséget, és férfi és nő nemcsak külön, hanem együtt is istenképmás.
Persze ez a kijelentés sem tévedhetetlen: Róma püspöke inkább csak a nyilvánosság előtt, hangosan gondolkodott. „Felteszem magamnak a kérdést, hogy például az úgynevezett genderelmélet nem egy frusztráció és egy rezignáció kifejeződése-e, amely azért szeretné eltörölni a szexuális különbséget, mert nem tudja, hogyan kezelje a vele való szembesülést. Róma püspöke grúziai látogatásán sokkal határozottabban fogalmazott a házasság intézményét támadó genderideológiával kapcsolatban. A tbiliszi Mennybe fölvett Szűz Mária-templomban találkozott papokkal, férfi és női szerzetesekkel, valamint lelkipásztori munkatársakkal.
Egy kétgyermekes édesanya kérdésére válaszolva fogalmazta meg, hogy a házasság ellen napjainkban háború zajlik, amelyet nem fegyverekkel, hanem ideológiával vívnak. Ez a genderelmélet, amely ideológiai gyarmatosítás – utalt Ferenc pápa arra a tényre, hogy maga az elmélet nem „organikusan” válik ismertté a világ különböző pontjain, terjedését pénzzel és kommunikációs csatornákkal segítik. Valószínűleg ez a gondolata se lesz túlságosan népszerű.