Az Áldjad, lelkem, az Urat! című 70 perces esten elhangoznak többek között Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád, Reményik Sándor, Csanádi Imre, Szabó Lőrinc, Áprily Lajos és Weöres Sándor versei. A költeményeket Tallián Mariann színész, hegedűs és Lázár Balázs színész, költő adja elő.
A színész-házaspár hét éve foglalkozik versszínházi estek megkomponálásával és előadásával; küldetésüknek tekintik, hogy hagyományt őrizve, de állandóan új kifejezési formákat keresve, a társművészetek bevonásával, színházi eszközökkel népszerűsítsék a magyar költészet klasszikus és kortárs kincsestárát, s e rendhagyó, versszínházi formán keresztül megszólítsák a legszélesebb közönségréteget is.
– Nagyon fontosnak érezzük, hogy a reformáció 500. évfordulója alkalmából egy zenés-verses előadást hozzunk létre, hiszen a reformáció volt az alapja a felvilágosodásnak, a demokráciának, és a nemzetállamok létrejöttében is fontos szerepet játszott. Azt gondolom, hogy különleges atmoszférát biztosít majd az estnek az Excanto régizene-együttes hangzásvilága is. Lanton, furulyán és hegedűn játszanak, s akik olyan jelentős protestáns zeneszerzők művei közül válogatnak, mint például Agricola vagy Johann Sebastian Bach, vagy Tinódi Lantos Sebestyén, ezek a zeneművek a versek auráját is még jobban megemelik és felemelik – fejezi ki elégedettségét a közösen összeállított repertoárral kapcsolatban Lázár Balázs.
Az Excanto zenekar egyébként (Kállay Gábor ének és furulya, Kállay Katalin furulya, Kállay Ágnes cselló, Győri István lant) 1998-ban alakult Budapesten. Repertoárjukon elsősorban reneszánsz és barokk zene szerepel, de szívesen játszanak későbbi korok zeneszerzőitől is olyan műveket, amelyek megszólaltathatók hangszereiken. Fennállásuk óta számtalan helyen léptek fel, így többek között a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Művészetek Völgyében, a gödöllői kastélykoncerteken, valamint két alkalommal Londonban is.
– A válogatásban több rendhagyó vers is szerepel, például Karinthy Frigyes Előszó című költeménye, amely a köztudatban nem kimondottan istenes versként él, mégis, az örömhírről beszél, a titokról, amit szeretne másokkal is megosztani. A válogatott szövegek közül különösen fontos számomra Petőfi Sándor Apostolának tizedik éneke is.
A megviselt, megnyomorított emberről szól, aki szenvedései árán (mint Krisztus) a pusztába menekül és a szabadság érzésében, amit a természet védelme alatt átél, megérzi Isten hatalmas erejét és átéli a megtérés gondolatát. Ez egy gyönyörű kép, metafora arról, ahogy Luther és Kálvin nehézségek, megpróbáltatások árán is próféta tudott lenni és képes volt hirdetni a szabadságot, a reformáció eszméjének hívószavaként – emeli ki kérésemre Tallián Mariann azokat a műveket, amelyek a legnagyobb hatást gyakoroltak rá a felkészülés során, majd ekképp foglalja össze céljait, várakozásait az előadással kapcsolatban: – Azt szeretnénk, hogy ez egy igazi zengedelem legyen, tehát egy olyan istendicsőítés, amiben nincs helye a színháznak, a mozgásnak, hanem a templombelső atmoszféráját és áhítatát tükrözi vissza az előadás.