– Több együttesben énekelt korábban, Geszti Péter Gringo Sztár nevű zenekarában is például. Pár éve létrehozta saját zenekarát, s most jelent meg első, Találkozás című albuma. Egy ilyen fordulópont milyen változásokkal jár, másképp tekint önre a szakma, másképp tekint saját magára?
– Mindenképp fordulópontnak tekintem az album megjelenését. Hatalmas munka, készülődés áll mögötte. Visszaigazolásnak érzem, hogy ha zenészként nem is könnyű boldogulni, abban mindenképp segít, hogy lássam az értelmét a munkámnak. Külön kiemelném, hogy áldom a sorsot, amiért olyan zenésztársakkal dolgozhatok együtt, akikkel minden koncertet élményként élek meg.
– Arra figyeltem fel, hogy a dzsesszzenében és a klasszikus zenében kevés esélye van a bóvlinak, a nem túl jókat hamar kilöki magából a két műfaj. Egyik sem a középszerűek terepe.
– Rengeteg dolgon múlik, hogy sikerül-e valakinek népszerűségre szert tennie, illetve rendszeresen koncertező zenésszé válnia. Fontosnak tartom a korai felkészültség, a zenei ismeretek alapos megszerzésének időszakát. Mindezen túl a lelkialkat is meghatározza egy zenész pályáját, hogy el tudja-e viselni a kudarcokat, az időnként jelentkező sikertelenséget.
– Ön hogyan áll a csalódásokkal? Voltak?
– Természetesen, főképp a kezdeti időszakban. Amikor elkezdtem koncerteket szervezni – akkoriban még nem volt menedzserem –, gyakran előfordult, hogy nem kaptam választ a bemutatkozó e-mailjeimre. Volt, hogy elkeseredtem emiatt, és a zeném minőségét, értékét kezdtem megkérdőjelezni. Később rájöttem, hogy mindez a munka velejárója, nem szabad nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki. Sokan megtorpannak az ilyen esetektől, de ha bíznak magukban és a gondviselésben, túlléphetnek rajta. Azt gondolom, hogy a mindennapos munka idővel megtérül és eredményt hoz. Akadályok pedig mindig lesznek, talán éppen azért, hogy megerősödjünk.
– A Sapszon Orsi Quintettel miért pont mostanra időzítették a lemezmegjelenést?
– A zenekar alapításának évében, 2013-ban már összeállt a lemezen szerepelő anyag. Egy fellépés segítette elő az egészet, a VeszprémFestre kaptam meghívást, és ez inspirált, hogy legyen bátorságom saját zenekart alapítani. Ebben sokat segített két zenész barátom, a zenekar gitárosa és zongoristája, Fenyvesi Márton és Cseke Gábor. Ők ketten és a bátyám, Sapszon Bálint hangszerelték meg a műsort. Azóta koncertezünk vele, s úgy gondolom, most ért össze igazán ahhoz, hogy lemezre vehessük.
– Hogyan választották ki a dalokat, miért ez a tíz került az albumra?
– Néhány hónapunk volt az említett felkérés után a műsor összeállítására, saját dalokhoz ennél több időre lett volna szükség. Rögtön arra gondoltam, hogy régi magyar slágereket dolgozzunk fel dzsesszes formában. Mindig is vonzódtam ezekhez a szép dalokhoz, a mélységük és a dallamviláguk egyaránt lenyűgözött.
– Régi dalok új köntösben. Ezen is múlik az irántuk való érdeklődés?
– Nagyon is! Szerintem mindegyik igazán igényesen megírt dal. Az, hogy a fiatalokat és egyáltalán a közönséget meg tudják szólítani, a feldolgozáson múlik legfőképpen.
– Vár visszajelzésekre most, hogy megjelent az album?
– Fontos a hozzám közeli emberek és a szakma véleménye. Szeretem az építő kritikákat, segít a fejlődésben. Viszont nem érdemes olyan szinten foglalkozni minden egyes véleménnyel, hogy összezavarjon. Kell egyfajta magabiztosságnak lennie az emberben, hogy jó és értékes, amit csinált, még ha nem is tetszik mindenkinek.
– Mi következik ezek után? Milyen irányt vesz az együttes?
– Céljaink között szerepel a későbbiekben a saját dalok elkészítése. Addig is turnét tervezünk a Találkozás albummal, szeretnénk például az Egyesült Államokban élő magyarok előtt is fellépni ezzel a műsorral. Korábban már többször koncerteztem a bátyámmal Amerikában, és rendkívül fontos állomásnak tekintem a zenei fejlődésemben.