Bornemisza Péter 1558-ban bécsi egyetemi hallgatóként fordította le ógörögből Szophoklész művét, vagy inkább átköltötte, magyarosította, hiszen megtoldotta még egy szereplővel és egy felvonással. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan viszi színre az egyik legkorábbi magyar drámát a Térszínház.
– A XXI. században is a magyar nyelv a magyarságunkat megtartó legfontosabb örökségünk. Nem véletlen, ha a nemzet bomlása a közszereplők beszédében, szónoki modorában, írott és szóbeli stílusában tetten érhető. Ma különösen megszívelendő Bornemisza minden szava mind világrendjét, mind mozgósító erejű stílusát tekintve. Ráadásul a Móricz által színre vitt változattal szakítottunk, és az 1558-ban megjelent szöveg szerint állítottuk színre a Magyar Elektrát. Bornemisza nem köntörfalaz, rögtön a dráma bevezető ajánlásában így szól hozzánk: „az mostani keresztények, nemkülönben az mostani pogányok, minden gonoszságban telhetetlenek”, majd később a kórus így folytatja: „Ez játékot kigyelmetek oly mulatságnak vélje, kibe emberi életnek módja jó erkölcsre igazíttatik: mind királyok, urak, mind nagyok, kicsinyek tanóságot és nagy példát vehetnek” – mondta a rendező.
Bucz Hunor (képünkön) hozzátette, hogy a színre állítás során eltávolodtak az álpátosszal vegyes historizálástól és kisrealizmustól.
– A protestáns hitvitázó és iskoladrámák példáján okulva igyekeztünk a művet inszcenírozni. A közönség a szakrális színház részesévé lesz, és benne egymást erősíti Picasso Guernicája, az elektroakusztikus zene, az akrobatikus testi kifejezés és a magyar nyelv – tudtuk meg Bucz Hunortól.
Szophoklész tragédiájának magyarítása dramaturgiai átformálással is járt: a kórus szerepe megváltozott, és a darab egy új szereplővel bővült.
– A mai időket is idézi Parasitus, az élősdi. Különösen időszerű, amit az epilógus így mond: „Embernek nagy bölcsesség időhöz magát szabni” – fejtegette a rendező.