Színésznek készült, az egyetemen Viktor Rizsakovtól tanult rendezést Ilja Bocsarnikovsz, aki másodszor rendezett a Debreceni Csokonai Nemzeti Színházban, ezúttal Csehov Három nővérét vitte színpadra.
A 18. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenydarabjai közé került előadást vasárnap este láthatta a közönség, három óra tízperces játékidőben, gazdag teatralitással. A mustra látogatóira többségében új erővel hatott az orosz rendező energiája, a hazánkban 1922 óta töretlen népszerűséggel játszott darab új színeit festette meg.
A pécsi Művészetek Házában hétfő délben kezdődött szakmai beszélgetésen a fiatal rendező a darab és a három nővér iránti rajongásáról beszélt. „Szerelmes vagyok a három nővérbe, Csehov nőalakjaiba, akik ma szinte nem léteznek.
A három nővér a huszadik századi nő, Natasa, vagyis a natasaság ellen »harcol«. Már amennyire képes küzdeni ellene, mert valójában nem tud, és ezért egyszerre utálom és szeretem is őket. A huszadik század a Natasák kora. A mai intenzíven változó korunkban nagyon fontos, hogy mit teremtünk, mit őrzünk meg, hogy az eljövendő generációk tudatában megmaradjunk.
Nekem oroszként nagyon fontos Csehov Három nővére: mi ugyanis a XX. század fordulóján mindent elveszítettünk, ami a XIX. századot jellemezte” – mondta a rendező.
A színészek egybehangzó véleménye szerint mindenki vágyott arra, hogy orosz darabot orosz rendezővel vigyen színpadra, ám Ilja Bocsarnikovsz esetében nagyobb hangsúly volt a színészi szemmel dolgozó rendezőn, mint az orosz iskola sajátosságain.
A mustra negyedik napja egy sokkalta megosztóbb produkció bemutatkozása volt: az Újvidéki Színház Borisz Davidovics síremléke kamaraszínpadra került előadását Alekszandar Popovszki rendezésében egyesek nézhetetlennek, míg mások a fesztivál legjobbjának tartják.
A POSZT-ot követő Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljára is beválogatott darabról Balogh Tibor kritikust, a kisvárdai találkozó művészeti tanácsadóját kérdeztük meg.
„Az 1976-ban megjelent mű olyan képet mutat a forradalmi helyzet kialakulásáról, a forradalmi dicsőség kisajátításáról, az annak nevében elkövethető gyilkosságokról, a demokráciaexportról, amely napjainkhoz is szól.
Emellett nagyon erős az örök emberi természet megragadása: emléket szeretnénk állítani magunknak, és azoknak, akik büszkék lehetnek majd ránk” – mondta a kritikus. A POSZT korábbi válogatójaként az idei versenyprogramban különösen azt méltatta: a válogatók vették a fáradtságot arra, hogy minden határon túli előadást megtekintsenek.