Az eddig költőként, a Budapest Katalógus szerkesztőjeként és fotóriporterként ismert Szöllősi, aki nemrég a Brassaï Sajtófotó-pályázaton második helyezést ért el, ennyire tekintélyes tömegre talán maga sem számított.
A beszélgetésen Barna Imre műfordító és – rendhagyó módon, noha a kötethez szorosan illeszkedve – Kovács József csillagász, az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium munkatársa vett részt. Barna Imre földtől elrugaszkodó messzeségből indította a beszélgetést, egészen az Európa nevű hold felszínéig merészkedett, humorosan vonva párhuzamot a bolygó és az Európa mint kiadó között. Ennek kapcsán felmerült a kötet csillagászati háttere, a szupernóva-robbanás és annak változatai, hatásai, amire mindkét jelenlévő érdemben reagált.
Ezt követően Barna Imre Szöllősi eddigi életútját ismertette, kitért a Mozgó Világ nívódíjára és Lator László laudációjára is. Szöllősi Mátyás beszélt a fotózásról, oroszországi expedícióról és kárpátaljai riportról. Az író szerint a fotózás az íráshoz hasonlóan egyszerre szellemi és fizikai munka, és hogy milyen hasznos, hogy fotózás közben csak elvétve kell beszélnie.
Barna Imre kiemelte a kötetkompozíciót, úgy vélte, a szövegek összefüggnek, és ez a finom szál nem csupán egyben tartja a kötetet, de az utalások megértését is megkönnyíti. Barna szerint Szöllősi látásmódja nagyban eltér a mai prózaírók látásmódjától, mert nem is biztos, hogy maga a történet a lényeg, hanem valóban az apró momentumok, egy érzés vagy egy tárgy leírásának kidolgozottsága, nem mellesleg a hiátusok, melyek már a versekben is megvoltak, s amelyeket az olvasó tölt ki, épít be a saját tapasztalatai alapján.
Kovács János ismét az egekbe röpítette a legalább száz főre tehető hallgatóságot. Beszélt a szupernóvákról, magáról a Betelgeuse-ról, a vörös óriások típusairól és arról, hogy Szöllősi csillagászati ismeretei jobbak, mint Hemingwayé (Kovács itt nem a levegőbe beszélt, mint megtudtuk, a csillagász foglalkozott például az Orion egyik csillagának leírásával Az öreg halász és a tengerben. Úgy látja, az írónál ez az egész szimbolikus, annak ellenére, hogy mindaz, amire utal a szövegekben, könnyen valósággá válhat.)
A beszélgetés vége felé Barna Imre a szerző feltárulkozását firtatta a Váltóáram novelláiban. Meglátása, hogy Szöllősiről keveset tudunk meg a novellákból, ehelyett inkább a megfigyelés, a környezet dominál.
Barna felvetésére meglepően frappáns, húsba vágó válasz érkezett; kiderült, hogy például a Betelgeuse című novella egyik párbeszédét szinte egy az egyben visszaolvasta a megírását követően az egyik ismerőse üzenőfaláról, illetve hogy az Irány észak című novella legeleje, amikor is a főhős azzal kénytelen szembesülni, hogy valaki öngyilkos lett a házukban, szintén megtörtént.
Barna élt a lehetőséggel, és nem állta meg viccelődés nélkül, hogy Szöllősi mostantól legyen résen, mit ír.