A három pártelnök – Angela Merkel kancellár (CDU), Horst Seehofer (CSU) és Martin Schulz (SPD) – hétfő estére tervezett találkozóját követően kedden kezdődhetnek meg a nagykoalíciós tárgyalások a német keresztény uniópártok és a szociáldemokraták között. Seehofer még vasárnap azt mondta: február első hetére el kell készíteni a koalíciós szerződést. Ennek – és a tárgyalások – alapjául az a 28 oldalas, az interneten is elérhető dokumentum szolgál, amely a három párt úgynevezett szondázó tárgyalásainak eredményét rögzítette. Ezt szavazta meg vasárnap 56 százalékos többséggel az SPD rendkívüli kongresszusa.
De az akadályok még korántsem hárultak el, miközben egyre nagyobb a nyomás a pártokon. – A németek elvárják, hogy több mint négy hónappal a Bundestag-választások után újra kormány alakuljon – figyelmeztetett tegnap Frank-Walter Steinmeier államfő. A médiavisszhangok szerint is szerény többség, amellyel az SPD-kongresszus megszavazta a folytatást, csak növeli a bizonytalanságot.
Ha születik koalíciós szerződés, azt még a 443 ezer szociáldemokrata párttag többségének is jóvá kell hagynia. Márpedig a nagykoalíció-ellenes tábor egyik hangadója, Kevin Kühnert, az ifjúszocialisták vezetője nemhogy nem adta fel, hogy meg tudja akadályozni a kormányzati részvételt, de szervezete hasonlóan gondolkodó új párttagokat is toborozni akar a koalíciós szerződésről történő szavazásig. Az ellenzők attól tartanak, hogy a nagykoalíció csak tovább ront a párt népszerűségén.
Mindezzel összefüggésben az SPD engedményeket akar kicsikarni a tárgyalásokon. Az egyik az egészségbiztosítással kapcsolatos, a másik pedig a migrációs kérdés egyik legvitatottabb pontjával, a már Németországban élő migránsok családegyesítési jogával. A január 12-én elfogadott keretdokumentum havi 1000 főben korlátozza a családegyesítéssel beutazók számát, de az SPD rugalmasságot akar.
Peter Altmaier kancelláriaminiszter tegnap – általánosságban – azt mondta: konstruktívan fognak tárgyalni. A bajor CSU viszont nem nagyon engedheti meg magának, hogy engedményeket tegyen, mivel ősszel bajor tartományi választásokat tartanak.
Előbb-utóbb a személyi kérdések is óhatatlanul előtérbe kerülnek. A németek döntő többsége Schulzot sem alkancellárnak, sem miniszternek nem akarja, különösen mivel azt ígérte még tavaly: nem vállal ilyen pozíciót. Egyesek pedig úgy értelmezik az előzetes megállapodás utolsó mondatát – miszerint jövőre felülvizsgálnák a koalíciót –, hogy ez Merkelnek is alkalmat adna arra, hogy 14 év után kiszálljon a kormányzásból.