– Továbbra sincs jogerős ítélet a 2003-ban kirobbant brókerbotrányban. Ön ügyészként, később fővárosi, most pedig fellebbviteli főügyészként is találkozott az üggyel. Hogyan éli ezt meg?
– Egy eljárás elhúzódása soha és senkinek sem kellemes. A Kulcsár-ügy immár 13 éves, a kirobbanásakor született gyermek lassan már gimnazista lenne. Ez nehéz helyzetbe hozza az ügyészséget és a bíróságot egyaránt. Adódik ugyanis a kérdés, hogy milyen büntetést lehet kiszabni ilyen hosszú idő után. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a vádlottak bűnösségét néhány évvel az elkövetés után mondta volna ki a bíróság, akkor a jelenleginél jóval súlyosabb büntetést kellett, illetve lehetett volna kiszabni, de minél tovább tart egy ügy, annál nehezebb elérni végül azt, hogy a döntés egyszerre legyen arányos és igazságos is.
– Szóval olyan ítéletre számíthatunk, amelyet a társadalom enyhének fog tartani?
– A vádlottnak fel nem róható időmúlás jelentős enyhítő körülmény. Éppen ezért valószínű, hogy amint azt például a Tocsik- és a Postabank-ügyekben láthattuk, amelyek szintén elhúzódtak, a bíróság által jogerősen kiszabott büntetésekkel nem fog találkozni a társadalom igazságérzéke.
– A nagy horderejű ügyekben ez egyébként sem jellemző…
– Sokszor élesen elválik egymástól az, amit a társadalom jogosnak érez attól, ami a hatályos törvényi keretek között jogszerű. A jogalkotásnak (például az új büntetőeljárási törvény megalkotásával) és az igazságszolgáltatásnak mindenképpen célja, hogy a kettő közelítsen egymáshoz, még akkor is, ha találkozni ténylegesen csak nagyon ritkán fognak. Ennek az az oka, hogy mások a szempontjai a laikusoknak. Az ügyészektől és a bíróságtól a jogbiztonság fenntartása megköveteli, hogy a személyes érzelmeiket háttérbe szorítsák. Egyszerre kell törekedniük arra, hogy megfeleljenek az eljárás időszerűségével, szakszerűségével kapcsolatos elvárásoknak, s hogy megalapozott, igazságos ítélet szülessen. A közvélemény ezzel szemben morális alapon ítél. Sokszor nem is értik, mi miért történik a tárgyalóteremben.
– Ez kinek a kudarca?
– Nagyon fontos lenne szerintem, hogy az érdemi döntések szakmai indokait közérthető módon az ügyészség és a bíróság is kommunikálja. Sokan arra az álláspontra helyezkednek, hogy az ítélet megmagyarázza önmagát, tehát nincs szükség külön nyilatkozatokra. Mások – köztük én is – viszont úgy vélik, hogy az eljárás alatt is szükséges lenne közérthetően kifejteni, hogy mi és miért történik. A sajtónak ebben segítő szerepe lehet. Segíthet megértetni, hogy…
– …valakit elítélnek, aztán felmentik, aztán megint elítélik?
– Azt, hogy milyen folyamatok vezettek el egy adott ügy végkifejletéig. És azt, hogy milyen tanulságok vonhatók le belőle. Nyitottabban, mélyebben kellene kommunikálnunk, másfelől úgy látom, hogy ehhez jelenleg hiányoznak azok a fórumok, ahol ezek az üzenetek megjelenhetnek. Lehet, hogy igény sincs rájuk. De például a vácszentlászlói borosgazda esetében körbe lehetne járni a jogos védelem problémáját, mert ezzel kapcsolatban több felvetés megfogalmazódott a médiában.
– A külvilág ebből az esetből azt látja, hogy van egy kétségbeesett ember, aki megpróbált védekezni a folyamatos betörések ellen, a bíróság és a fellebbviteli főügyészség meg hosszú évekre börtönbe küldené. Ezt tényleg nem ártana megmagyarázni!
– Első fokon a történteket nem lehetett jogos védelemként értékelni, mert annak három törvénybe foglalt korlátja van. Egy: a védelmi berendezés nem lehet élet kioltására alkalmas. Ebben az esetben az volt. Kettő: csak a jogtalan támadónak okozhat sérelmet. Itt ez az elvárás sem teljesült. És három: a védekező mindent megtett, ami a sérelem elkerülése érdekében elvárható. Nem mi húztuk meg a határt, hogy meddig védekezhet valaki. Viszont az adott jogszabályi keretekhez tartanunk kell magunkat, senkivel sem tehetünk kivételt a törvény előtti egyenlőség és a jogbiztonság alapelve szerint.
– A hosszú ideje húzódó perek közé tartozik a Hunvald-ügy is. Az eljárás sorsa pedig hasonlóan hányattatott, mint általában az úgynevezett elszámoltatási ügyeké. Mi lehet ennek az oka? Nem erodálja ez erősen az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat?
– Hunvald Györgynek két ügye futott lényegében párhuzamosan. Az egyik 2010-ben, a másik 2012-ben került bírósági szakba. Az első esetben hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt megállapították a felelősségét, s végül a Szegedi Ítélőtábla 2 év 6 hónapra ítélte. A másikban viszont felmentették. A védelem kérelmére a Kúria idén május 2-án elrendelte a perújítást, a Szegedi Ítélőtábla ítéletét hatályon kívül helyezte, és az azokkal érintett cselekmények tekintetében a büntetőeljárást megszüntette. Az ügy talán jó példája annak, hogy a különböző, egymásra épülő jogorvoslati lehetőségek teljes kimerítésével és a hatályon kívül helyezéssel együtt járó megismételt eljárások miatt olyan helyzet állhat elő, amikor gyors eljárásra nincs lehetőség. Az ügyben egyik hatóság sem húzta az időt. A szakmailag teljeskörűen felderített, megalapozott és az eljárási garanciák pontos betartásával meghozott döntésre az ügy bonyolultsága, az iratok rendkívül nagy – lényegében egy komplett szobányi – terjedelme miatt ennyi időre volt szükség.
„Az utóbbi időben egyre gyakoribb a hatályon kívül helyezés”
– Többször utalt már rá, illetve az igazságügyi sorozatunk korábbi megszólalói is beszéltek a jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény hibáiról. Nemegyszer fölvetődött például a vádlottak távolmaradása vagy a szakértők szerepe a perben. Mit gondol erről?
– Ha valaki a bírósági idézés vagy a törvény kötelező rendelkezése ellenére a tárgyaláson nem jelenik meg, és ezért az ügyet el kell napolni, akkor a bíró nem tud rövid időn belül másik tárgyalási határnapot kitűzni, mert az mindent felborítana. A vádlott kötelező jelenléte mellett adott esetben mégis fontos érv lehet, hogy egy pénzbüntetéssel vagy próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztéssel végződő eljárásban igazán csak a bíróság szembesítheti a terheltet a személyes felelősségével. Postán kiküldött határozatban kiszabott büntetés esetén a terhelt nem szembesül az általa elkövetett bűncselekmény következményeivel úgy, mint ha a tárgyalóteremben hallgatja végig a bíróság részletes indoklását. A szakértőkkel kapcsolatban mindig érdemes mérlegelni, hogy mikor elengedhetetlenül szükséges a kirendelésük. Orvosi szakkérdésekben például nyilván mindig az, de amikor költségvetési csalás tárgyában matematikai művelettel kell az adóhiány mértékét megállapítani, és a hatóság tagja rendelkezik a szakismerettel ehhez, akkor lehet, hogy fölösleges.
– A másik kritika a bizonyítási eljárást érte.
– Nyomozati szakban közokiratban rögzítik az összes bizonyítékot. A rendőrség kihallgatja a gyanúsítottat, erről jegyzőkönyvet vesz fel, akárcsak a házkutatásról, a szemléről stb. A bíróság előtt viszont szinte mindent részletesen meg kell ismételni. A hatályos eljárási törvény tehát lényegében kétszeres bizonyítást ír elő. Ezzel szemben az angolszász modellben – nagyon leegyszerűsítve – egyszeres bizonyítás van: a rendőrség által összegyűjtött, illetve megjelölt eszközöket külön nem, csak a tárgyaláson értékelik. Ez nyilvánvalóan gyorsabb eljárást tesz lehetővé – sőt, meg is követeli a gyorsaságot, hiszen a bizonyítékok egy része idővel elenyészik.
– Világos, viszont Zamecsnik Péter ügyvéd konkrétan a nyomozók és ügyészek munkájának minőségét bírálva nagyjából azt állította, hogy feltáratlan, előkészítetlen ügyeket visznek a bíróságra.
– Itt azt hiszem, mást értünk felderítettség alatt… Nem várható el sem a rendőrségtől, sem az ügyészségtől, hogy ítéleti bizonyossággal derítsen fel egy ügyet. És a vonatkozó jogszabályok sem teszik ezt feladatává. A nyomozó hatóságnak a vádemeléshez szükséges bizonyítékokat kell összegyűjtenie…
– A vörösiszapügy például felderítetlennek tűnik. Legalábbis a bíróság szerint egy rakás ártatlan ember ült a vádlottak padján.
– Erre azért azt mondanám, várjuk meg a jogerős ítéletet. Amellett, hogy tiszteletben tartjuk az elsőfokú bíróság ítéletét, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy másodfokon még akár hatályon kívül is helyezhetik a felmentő határozatot.
– Amikor a bíróság ízekre szedi a vádiratot, mit tehet a fellebbviteli főügyészség?
– A hatályos rendszerben a másodfokú bíróságnak csak nagyon szűk körben van lehetősége arra, hogy – köznapi szóhasználattal élve – felülírja az első fok döntését. Az eljárásjog szerint ugyanis az elsőfokú bíróság a ténybíróság, azaz neki kell megállapítania a tényállást. Ha az ítélet megalapozott, akkor a másodfok ehhez majdnem teljesen kötve van. A fellebbviteli főügyészségek ennek megfelelően két dolgot tehetnek: vagy a tényállás keretei között maradva rámutatnak arra, miért kellene megváltoztatni mégis az elsőfokú ítéletet, vagy megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezést és új eljárást indítványoznak. Persze a bíróság tőlünk függetlenül is dönthet úgy, hogy visszautalja első fokra az eljárást.
– Jó példa erre az úgynevezett tescós rablók ügye, amely nemrég nyolcadszor kezdődött újra…
– Igen. Ezért sem mindegy, hogy milyen tág reformatórius jogkörrel van felruházva a másodfokú bíróság, illetve hogy milyen feltételekkel engedjük az ügyeket harmadfokra. A perek általában másodfokon jogerős ítélettel véget érnek. De mint ahogy láttuk ezt a Juhász–Fapál-féle lakásügyben, ha a bűnösség tekintetében két ellentétes ítélet születik, akkor megnyílik az út a másodfellebbezés, azaz a harmadfokú eljárás előtt. A másodfokon jogerőre emelkedett ítéleteket csak rendkívüli perorvoslattal lehet megtámadni. Ennek két fajtája van: perújítás akkor, ha új tényadat, körülmény válik ismerté…
– …előkerül a gyilkos fegyver, és másnak a DNS-e van rajta.
– Például. A másik lehetőség a felülvizsgálat indítványozása súlyos anyagi, jogi vagy eljárásjogi szabálysértés esetén. Fontos, hogy a harmadfokon lezárt ügyeknél nincs mód rendkívüli perorvoslatra. Érdekes továbbá, hogy az utóbbi időben egyre gyakoribb a hatályon kívül helyezés. Illetve egyre inkább másod- és harmadfokra tolódik az érdemi döntések súlypontja. Korábban a nyomozati szak tűnt a legfontosabbnak az eljárásokban. Az volt a nagy kérdés, hogy vádat emelnek-e valaki ellen vagy sem. Aztán a hangsúly áttevődött az elsőfokú bíróságra, mondván, majd az objektíven elbírálja az ügyet, és igaz-
ságot tesz. Most ott tartunk, hogy egyre inkább igyekeznek továbbvinni az ügyeket másod-, harmadfokra, hiszen ott akár még át is fordulhat az egész. Ez is lassíthatja az eljárásokat.
