A modern kor embere szlogenek között éli életét. Akadnak két-három szóból álló frappáns formulák, miként vannak hosszabb szóláncok is. Némelyiket kereskedelmi cégek fogalmazzák meg, másokkal állami és magánintézmények igyekeznek bizalmat kelteni saját maguk iránt, olykor pedig még a civil szféra is a szlogengyártás komoly sikerrel kecsegtető eszközéhez nyúl. Az ugyanakkor mindenki előtt világos, hogy a jelszavak, legyenek akármilyenek, leginkább egyetlen módon érhetik el a kívánt hatást: akkor, ha igazak. Ha a megfogalmazott állítás kellően alátámasztható. Leginkább számokkal, tényekkel és csak egyféleképpen értelmezhető esetekkel.
A politikai szlogenek nem sokban különböznek másféle társaiktól. A választó szintén alappal várja el, hogy az őt megszólító közéleti szereplő valahogyan igazolja állítását. Olyan komolyan vehető, kézzelfogható példát említsen meg, amely senkiben sem hagy kétséget afelől, kinek kell az ország kormányrúdjánál állnia. Amikor az egyszeri szavazópolgár azt hallja, hogy a mostani kabinet reformjai működnek, jogosan követel azonnali és egyértelmű bizonyítékot. Például azt, hogy csökkennek az adók, hogy az államhatalom megakadályozza a csalást, s hogy a hatóság gátat vet a feketézésnek. Vagyis hogy nem a seftelőké a világ és az is érvényesülhet, aki a legális munkában hisz.
Innen nézve akár az is kijelenthető: szlogenügyben a kormány nem áll rosszul. A nemzetgazdasági miniszter ugyanis tegnap bejelentette, hogy 2017-ben öt százalékra csökkenhet a tej, a tojás és a baromfihús forgalmi adója, emellett mérsékelhetik az internethasználat után beszedett áfát. De nem maradnak ki a sorból az éttermek sem, az itt kínált szolgáltatások 27 százalékos terhe előbb 18 százalékra eshet, hogy aztán 2018-ban öt százalékon állapodjon meg. Varga Mihály a lépések fedezetéről is említést tett, kifejtve, hogy a kormány egyrészt számít a gazdaság teljesítményének növekedése folytán beérkező plusz adóforintokra, miközben érdemi összegeket próbál bevasalni a most még a feketegazdaságban ténykedő szereplőktől.
A tárcavezető nyugodt szívvel tehette meg utóbbi kijelentését, az illegális szféra ellen bevezetett reformintézkedések ugyanis működnek. Elegendő ehhez felidézni az adóhivatallal online kapcsolatban álló pénztárgépek rendszerbe állításának eddigi eredményeit, vagy azokat a véleményeket, amelyeket a közúti áruszállítás hatósági ellenőrzésének beindítása kapcsán fogalmaztak meg a piac különféle résztvevői. A pénztárgépek hasznát kormánytól független szakemberek becsülték több száz milliárd forintra, a feketefuvarok számának visszaesésére pedig nem is lehet jobb példát mondani annál, mint hogy egyes időszakokban húshiány alakult ki. Az illegális szereplők már nem szállítottak, a legálisaknak viszont még nem volt elegendő árujuk.
A kormányzat ennyivel azonban nem elégszik meg, valósággal sorjáznak a kivitelezésre váró hasonló elképzelések. A pénztárgép használatára kötelezett vállalkozások körének kiszélesítéséről már meg is született a megfelelő döntés, és – a közlések szerint – hamarosan szigorúbbá válhat az áruforgalom ellenőrzése is. Ezeken túl új felügyeletet kaphat az adószakma egy része, s az italautomaták mellett a cégek számlázását is bekötnék a hatósághoz. Az újabb és újabb lépésekkel – bevallottan – újabb és újabb milliárdokat vesz célba a kormányzat, ezek a milliárdok pedig kiváló lehetőséget kínálnak a közterhek újabb és újabb enyhítésére. A feketézés letöréséből finanszírozott adócsökkentésnél pedig aligha lehet jobb bizonyítékot felmutatni arra, hogy a kormányzati reform valóban működik.